Hello from Santos!: Féldrágakövek, Itaipu vízerőmű és Paraguay...Gemstones, Itaipu hydro-electric dam and Paraguay...

Még azon a napon, mikor elmentünk Argentínába, a határ előtt megálltunk egy nagyobb (és drágább) ajándékboltnál, ahol az argentín Wanda várostól nem messze levő bányából származó, féldrágakőből készült ajándéktárgyakat árultak. A bánya kb. 40 km-re fekszik Puerto Iguazu-tól és kvarcot, achátot (polírozott követ), hegyi kristályt és ametiszt bányásznak, illetve árulnak.

Mostmár így utólag megbántam, hogy nem oda, hanem Paraguay-ba mentünk, de a bányalátogatás fakultatív program volt és meglehetősen drága. Mindegy.

A legtöbb kő nem volt megmunkálva, csak ahogyan kibányászták őket a falból és volt amelyik elérte a 200 ezer reálos árat is (kb 2 millió forint). A többiből hatalmas papagájokat, növényeket, különböző formákat faragtak és persze ezek sem az olcsó kategóriába estek.

Ezeket a féldrágakőből készült tárgyakat egyébként mindenhol lehetett kapni, a kisebbekből az összes ajándékbolt tele volt, amerre jártunk. Ecleziot teljesen lenyűgözte a kövek mérete és szépsége, végül egy kis darab acháttal távozott az ajándékboltból (már úgy értem, megvette, hahaha).

Az Itaipu vízerőműhöz két nappal később mentünk, egybekötve egy rövid paraguay-i sétával.
Az Itaipu a világ egyik legnagyobb teljesítményű vízerőmű gátja. Az Paraná folyó táplálja, amely egy részen, egy szurdokban Brazília és Paraguay között kanyarog. 1973-ban azzal a céllal kezdték meg az Itaipu építését, hogy később az erőmű fedezné Brazília energiaigényének jelentős hányadát.
A gigaméretű erőmű építése majd` 20 évvel később, 1991-ben fejeződött be teljesen és Brazília lakosságának 17%-át, míg Paraguayt 75%-ban látja el árammal.

A National Geographic-on találtam egy cikket, ami nagyon izgalmasan írja le az egész beruházás és építés történetét, ezért ezt most belinkelem ide.

http://www.ng.hu/Civilizacio/2009/12/A_vilag_egyik_legnagyobb_gatja

Ami a gátakat illeti, én egy kicsit el voltam tévedve, mert azt hittem azok folyton nyitva vannak, hogy elvezessék a felgyülemlett vizet, valamint azok hajtják a generátorokat, de aztán kiderült, hogy nem így van. A generátorokat több, kisebb vízesésszerű keskeny zuhatag hajtja, a nagy gátat pedig csak akkor nyitják meg, ha az esőzésektől a Paraná folyó nagyon felduzzadna.
Kár, pedig tulajdonképpen ez lett volna a leglátványosabb része az erőműnek, de így is érdekes volt látni azokat a hatalmas nagy turbinákat.

Az Itaipu után kövekezett Paraguay, és izgatottan vártam milyen lesz, kábé az argentínaihoz hasonló kis városkát képzeltem el, ajándékboltokkal, piacokkal stb...
Hát, mint utólag kiderült, a piacokat megkaptuk rendesen. Ezt a kirándulást sikerült nagyon benéznünk Eclezioval, ugyanis ez egy "shopping tour", azaz bevásárlókörút volt azoknak, akik olcsón akartak elektronikai cuccokat venni.
Paraguay-ról tudni kell (és most már én is tudom), hogy ők Latin-Amerika Kínája. Mindeféle hamisított, és olcsó árut lehet ott venni, a paraguayi guarani gyengébb mint a brazil reál így rengetegen járnak át a határról bevásárolni,

Ezen a részen Paraguay-t csak egy kis híd köti össze Brazíliával a Paraná folyó felett és utána következik Ciudad del Este, ami...hogyismondjamcsak....hát nem a legszebb város. Igazából nem is város, hanem egy hatalmas kínai piac piszkos, és rendetlen utcákkal, töménytelen mennyiségű árussal, és bevásárlóközponttal minden egyes sarkon.
Nem volt nagy tömeg, de a sok kis keskeny utcán csak lassan haladt a forgalom, ezért kicsit olyan káosznak tűnt a közlekedés, főleg, hogy több kereszteződésben nem volt se közlekedési lámpa se forgalomirányító.

Nekem ez az egész egyáltalán nem jött be, de azért adtunk neki egy esélyt és sétáltunk egy kicsit, meg nézelődtünk. Illetve nézelődtünk volna, ha nem állítottak volna meg minket lépten nyomon zokniárusok (fehér tenisz zoknit árultak) és követtek volna minket métereken keresztül az orrunk alá dugdosva a zoknikat. Egy idő után totál elegünk lett belőlük is, a káoszból is, a koszból is, meg úgy mindenből, így inkább visszamentünk a találkozó ponthoz az egyik bevásárlóközpontba, ott megebédeltünk és vártunk a buszra.

Ha lazábbak lettünk volna, taxival átmehettünk volna egy másik városba, de nemcsak a városnak volt furcsa "arca" hanem az emberek az utcán sem tűntek túl bizalomgerjesztőnek. Nem is nagyon volt kedvem képeket csinálni, és később hallottuk az egyik utazótársunktól hogy megpróbálták kizsebelni a piacon, így a bevásárlóközpont tűnt a legjobb helynek a várakozáshoz.

Nagy csalódás volt amúgy, mert nem erre számítottam, de remélem, egyszer még lesz lehetőségünk megnézni Paraguay kevésbe "kínai" arcát.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

On that day when we went to Argentina, before we arrived to Puerto Iguacu, we had stopped by a big (and expensive) gift store where gemstones from the Wanda Mines were sold. The mine is located 40 km from Puerto Iguazu and later I regret that we didn`t go to see it but actually that trip was a bit costy for us.

In the store we saw semi-precious stones such as quartz, agate, rock crystal and amethyst. Most of them were not processed just removed from the wall and the huge ones sometimes cost up to 200,000 reais (approx. 46,000 GBP).
Others were beautifully sculptured into parrot or other birds shape. Most of them were also huge and very expensive.
Of course, we could see small stones too and Eclezio was so amazed by them that finally he bought a piece of agate.

We went to see the Itaipu Dam two days later. It is a hydroelectric dam on the Parana River located on the border between Brazil and Paraguay. In the Guarani language, Itaipu means "the sounding stone". 75% of the supplying electricity is consumed by Paraguay and 17% by Brazil.

I misunderstood a little bit of the concept of the operation as I thought electricity is supplied when the main dams are open, so basically they are open all the time.
I learnt only there that the main dams become open only when the level of the river raises so the excess water can be lead.
Generators are operated by many smaller waterfalls and they are less spectacular than the main dam. I was a bit sorry for missing the view of the falling water, maybe one day I will have another chance.

After visiting Itaipu, we headed to Paraguay. I was excited to see another country as I had very good impressions before with Argentina. Paraguay and Brazil is connected with a small bridge above the Parana River and the first town from the border is called Ciudad del Este.

We thought this trip would be similar to Puerto Iguazu, with small shops, restaurants and markets. Well, we couldn`t have been more wrong...as it turned out this part of Paraguay was a type of Chinese market, where most of the electronic goods could be bought for very cheap.

The whole town was built specially for shopping tourism, hence there were only Shopping Malls, and stores as far as the eye could see. We went for a walk but could see only chaos both on the streets and around the shops. We were also followed by street sellers who wanted to sell tennis socks to us in a pretty aggressive way.

After a short walk we got really fed up with all these and decided to return back to the meeting point. We had lunch there and were waiting for the bus to arrive. Later we heard that one of our traveller mate got almost robbed by a pickpocket so it was a good decision not to carry on walking in the town.

Paraguay, in this way, was not my cup of tea at all. I was disappointed by the town but maybe one day we will return to see other than "the Chinese face" of the country.

Féldrágakövek / Gemstones

közel 2 millió forintos ametiszt darab / approx. R$ 200,000 (46,000 GBP) worth amethyst