Ilhabela, azaz szepseges sziget (vagy Béla Sziget, ha valaki ratesz egy ekezetet az "e" beture, hahaha)
Ide jottunk el mult szombaton, es nehez ra szavakat talalni, tenyleg csodalatos kis sziget. Komppal lehet atjutni Sao Sebastiao-bol, es ismet szemfulesek voltunk, felkeltunk jo koran, hogy elkeruljuk a tomeget, de igy is 2,5 ora volt mire eljutottunk az Jabaquara strandra.
Osszesen 41 strand van a szigeten, ezeket a parton korbe autozva lehet elerni, de a legtobbet csak dzsippel, valamint a sziget belsejet is csak terepjaroval lehet megkozeliteni.
Aznap egyebkent mar delelott 11-re kibereltek az osszes autot, szam szerint 200 darabot (hiaba, negy napos unnep, a sziget ilyenkor megtelik turistakkal).
A Jabaquara strand viszont meg szabad volt, igy arrafele vettuk az iranyt. Az odavezeto partszakasz csodalatos es rendezett. Ez egyfelol annak is koszonheto, hogy Ilhabela egy nepszeru vitorlas kikoto pont, masfelol latszik, az odalatogato turistak nagy reszenek nincs anyagi gondja; ahogy haladtunk a parton, hirtelen megnott az egy negyzetmeterre eso jachtok szama, es visszafele lattuk a jacht klubot is, ahol eppen valami parti volt. Ilhabela
Szoval az egesz helyen latszott, hogy oda penzes emberek jarnak, a kozbiztonsag rendben volt, a hazak elokertjei mind apoltak voltak, es a part is rendezett volt.
4 km-re a strandtol viszont az autout foldutra (vagyis homokos utra) valtott es eleg meredeken kellett felkapaszkodni a hegyre, majd lassan ereszkedni lefele. Volt par meter amikor nem tudtuk, hogy az auto birja-e a terep ralit, de aztan csak sikerult nagy porfelhot kavarva felmasznunk a hegyre. A varosban amugy lehetett tudni ki jart a strandon. Az, akinek a legpiszkosabb volt az autoja ettol a voroses homoktol.
A strand elott, a fak kozott volt a parkolo, onnan par perc gyaloglas es elenk tarult az obol, amit a hegytetorol mar lattunk es ami mar onnan fentrol is csodalatos volt.
Nagyon jol tettuk, hogy koran jottunk, amikor odaertunk alig volt ott par ember. A nap tovabbi reszeben nemcsak a tomeg nott, hanem a dagaly megint leroviditette a partot, elegge feljott a viz a napernyokig.
Az ocean itt hamar melyul, a homok inkabb szemcses, mint puha, es a hullamok nagyon erosen verik a partot. Kabe mint Rioban, a Copacabanan, itt sem szalad be az ember a vizbe. Orultem, ha meg birtam allni a ket labamon, olyan erosek voltak a hullamok.
A part egy reszen viszont volt egy edesvizu tavacska, abbol egy kis vizesarkon keresztul folyt a viz az oceanba, es ott is homokos volt a talaj, ugyhogy tok jo volt megfurdeni benne a sos tengerviz utan.
Itt, a strandon toltottuk az egesz napot. A gyerekek homokoztak es furodtek, Eclezio es Fabio ezuttal allo szorfoztek (vagy minek hivjak azt, amikor az ember all a szorfdeszkan es lapattal evezolapattal halad). En kabe a tenger/to/napernyo alatti haromszogben mozogtam, attol fuggoen, hogy Caio hol jatszott.
Delutan negy korul indultunk vissza, addigra mar a tengerparton a tarsasag is kisse kicserelodott csaladosokrol fiatalokra, nyiltak a sorosuvegek, megnott a hangzavar es elkezdtek gyulni a buli jachtok a vizen.
Ket dolgot figyeltem meg: az egyik, hogy itt Braziliaban nagyon sok embernek van tetovalasa. Nemcsak a fiuknak, hanem a lanyoknak is, es ez utobbinak nem az a diszkret mini tetko a bokan, a vallon, vagy a csuklon, hanem a brutal nagy, hatat, combot, felsokart betakaro minta.
A masik, hogy akinek van nemi aggodalma a sajat fenekmeretet illetoen, az nyugodtan jojjon ide, az itteni lanyok / nok seggmeretet tuti nem fogja uberelni. En sem vagyok lapos, de itt van az a meret, amire meg en is azt mondom, huazanyjat, es nem egy ilyen van. A nok kabe 70%-a ilyen, a maradek 30% az europai szemnek csinos.
Visszafele meg megalltunk egy kavera es egy sutire a varosban, de tovabb mar nem mentunk. Az egesz napos strandolas kiszivta az osszes energiankat. Marmint a mi, felnott energiankat, mivel a gyerekek mihelyt megerkeztunk mar rohantak is a medencebe es ki sem jottek onnan estig.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ilhabela, as its name says, is a really beautiful island situated in the Atlantic Ocean, 6 kilometres off the coast of Sao Paulo state.
In order to avoid the crowd on the beach, we woke up very early on that day and we did well as it still took for 2,5 hours to get to the Jabaquara beach. There are approximately 41 beaches on the island but most of them can be reached by Jeep only. Also, to discover the island you also need to rent a jeep. As we found out there, all of the Jeeps (about 200) were rented by 11am already due to the public holiday.
The Jabaquara beach was still available though so we headed there. As we were driving on the coast it became obvious that this place is visited by rich people mostly. Ilhabela is a popular sailing point but so numbers of yachts too. Public safety is good and the environment is well cared.
4 kms from the beach we had to drive on a sandy road and some part of the road was so steep that it was questionable if the car could make it but finally we managed to cut across the forest. After this adventurous part we just had to walk a bit and finally we saw the bay which was really wonderful.
We spent the whole day on the beach. There was also a little pond with sweet water and it was good to swim in it after the salty sea water. The waves of the ocean were very strong. I had stand still to keep my balance; it was very similar to the Copacabana beach in Rio.
The sand was rather grainy than soft, the water was clean. Unfortunately we didn`t have that waterproof plastic bag for my mobile otherwise Eclezio could have taken nice pictures as in the water as he likes diving.
We left the beach around 4pm. By that time there were more teenagers than families and the high tide slightly narrowed the beach too. We had a coffee in the town before we went back to the ferry boat but this time we were too tired for sightseeing.
I am planning to return there again as there are man places on the island we haven`t seen; waterfall, guided tour and riding with Jeep.
Osszesen 41 strand van a szigeten, ezeket a parton korbe autozva lehet elerni, de a legtobbet csak dzsippel, valamint a sziget belsejet is csak terepjaroval lehet megkozeliteni.
Aznap egyebkent mar delelott 11-re kibereltek az osszes autot, szam szerint 200 darabot (hiaba, negy napos unnep, a sziget ilyenkor megtelik turistakkal).
A Jabaquara strand viszont meg szabad volt, igy arrafele vettuk az iranyt. Az odavezeto partszakasz csodalatos es rendezett. Ez egyfelol annak is koszonheto, hogy Ilhabela egy nepszeru vitorlas kikoto pont, masfelol latszik, az odalatogato turistak nagy reszenek nincs anyagi gondja; ahogy haladtunk a parton, hirtelen megnott az egy negyzetmeterre eso jachtok szama, es visszafele lattuk a jacht klubot is, ahol eppen valami parti volt. Ilhabela
Szoval az egesz helyen latszott, hogy oda penzes emberek jarnak, a kozbiztonsag rendben volt, a hazak elokertjei mind apoltak voltak, es a part is rendezett volt.
4 km-re a strandtol viszont az autout foldutra (vagyis homokos utra) valtott es eleg meredeken kellett felkapaszkodni a hegyre, majd lassan ereszkedni lefele. Volt par meter amikor nem tudtuk, hogy az auto birja-e a terep ralit, de aztan csak sikerult nagy porfelhot kavarva felmasznunk a hegyre. A varosban amugy lehetett tudni ki jart a strandon. Az, akinek a legpiszkosabb volt az autoja ettol a voroses homoktol.
A strand elott, a fak kozott volt a parkolo, onnan par perc gyaloglas es elenk tarult az obol, amit a hegytetorol mar lattunk es ami mar onnan fentrol is csodalatos volt.
Nagyon jol tettuk, hogy koran jottunk, amikor odaertunk alig volt ott par ember. A nap tovabbi reszeben nemcsak a tomeg nott, hanem a dagaly megint leroviditette a partot, elegge feljott a viz a napernyokig.
Az ocean itt hamar melyul, a homok inkabb szemcses, mint puha, es a hullamok nagyon erosen verik a partot. Kabe mint Rioban, a Copacabanan, itt sem szalad be az ember a vizbe. Orultem, ha meg birtam allni a ket labamon, olyan erosek voltak a hullamok.
A part egy reszen viszont volt egy edesvizu tavacska, abbol egy kis vizesarkon keresztul folyt a viz az oceanba, es ott is homokos volt a talaj, ugyhogy tok jo volt megfurdeni benne a sos tengerviz utan.
Itt, a strandon toltottuk az egesz napot. A gyerekek homokoztak es furodtek, Eclezio es Fabio ezuttal allo szorfoztek (vagy minek hivjak azt, amikor az ember all a szorfdeszkan es lapattal evezolapattal halad). En kabe a tenger/to/napernyo alatti haromszogben mozogtam, attol fuggoen, hogy Caio hol jatszott.
Delutan negy korul indultunk vissza, addigra mar a tengerparton a tarsasag is kisse kicserelodott csaladosokrol fiatalokra, nyiltak a sorosuvegek, megnott a hangzavar es elkezdtek gyulni a buli jachtok a vizen.
Ket dolgot figyeltem meg: az egyik, hogy itt Braziliaban nagyon sok embernek van tetovalasa. Nemcsak a fiuknak, hanem a lanyoknak is, es ez utobbinak nem az a diszkret mini tetko a bokan, a vallon, vagy a csuklon, hanem a brutal nagy, hatat, combot, felsokart betakaro minta.
A masik, hogy akinek van nemi aggodalma a sajat fenekmeretet illetoen, az nyugodtan jojjon ide, az itteni lanyok / nok seggmeretet tuti nem fogja uberelni. En sem vagyok lapos, de itt van az a meret, amire meg en is azt mondom, huazanyjat, es nem egy ilyen van. A nok kabe 70%-a ilyen, a maradek 30% az europai szemnek csinos.
Visszafele meg megalltunk egy kavera es egy sutire a varosban, de tovabb mar nem mentunk. Az egesz napos strandolas kiszivta az osszes energiankat. Marmint a mi, felnott energiankat, mivel a gyerekek mihelyt megerkeztunk mar rohantak is a medencebe es ki sem jottek onnan estig.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ilhabela, as its name says, is a really beautiful island situated in the Atlantic Ocean, 6 kilometres off the coast of Sao Paulo state.
In order to avoid the crowd on the beach, we woke up very early on that day and we did well as it still took for 2,5 hours to get to the Jabaquara beach. There are approximately 41 beaches on the island but most of them can be reached by Jeep only. Also, to discover the island you also need to rent a jeep. As we found out there, all of the Jeeps (about 200) were rented by 11am already due to the public holiday.
The Jabaquara beach was still available though so we headed there. As we were driving on the coast it became obvious that this place is visited by rich people mostly. Ilhabela is a popular sailing point but so numbers of yachts too. Public safety is good and the environment is well cared.
4 kms from the beach we had to drive on a sandy road and some part of the road was so steep that it was questionable if the car could make it but finally we managed to cut across the forest. After this adventurous part we just had to walk a bit and finally we saw the bay which was really wonderful.
We spent the whole day on the beach. There was also a little pond with sweet water and it was good to swim in it after the salty sea water. The waves of the ocean were very strong. I had stand still to keep my balance; it was very similar to the Copacabana beach in Rio.
The sand was rather grainy than soft, the water was clean. Unfortunately we didn`t have that waterproof plastic bag for my mobile otherwise Eclezio could have taken nice pictures as in the water as he likes diving.
We left the beach around 4pm. By that time there were more teenagers than families and the high tide slightly narrowed the beach too. We had a coffee in the town before we went back to the ferry boat but this time we were too tired for sightseeing.
I am planning to return there again as there are man places on the island we haven`t seen; waterfall, guided tour and riding with Jeep.
a Jabaquara strand az a kis fekete potty a terkepen
the Jabaquara beach is marked with the black spot
a kompon / on the ferry boat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése