4 es 18. Eletemben idaig negyszer koltoztem egyik orszagbol egy masikba, es tizennyolcszor A-bol B-be. Igy tehat eleg jo gyakorlatom van egy nap alatt osszepakolni egy egesz lakast es nekivagni egy uj helynek, uj lakasnak, uj kornyezetnek. A sok koltozkodesbol adodik egyebkent, hogy altalaban nem halmozok fel targyakat, nem tekintek minden egyes poharat, kest, szoget emleknek es akarom megtartani az idok vegezeteig. Ki tudom szorni a felesleges holmikat es bevallom, imadok ujakat venni helyettuk. Vannak emlekeim, de nagy reszuk a fejemben van – persze vannak zenek, filmek, illatok amik az adott helyre vagy orszagra emlekeztetnek es az utobbi idoben kicsit tudatosan is dontom el, hogy peldaul a koltozes elott vett uj parfumot mar nem kezdem el itt hasznalni, ha azt akarom, hogy a masik orszagban vagy helyen kezdjenek el kotodni hozza emlekek.
Azzal biztosan nem mondok ujat, hogy egyik lakasbol a masikba koltozni egy adott orszagon belul sokkal konnyebb, mint orszagot valtani (marmint nekem, valakinek persze meg ez is nagyon nehez). Orszagot valtani sem nehez, ha az ember ezt sajat dontese alapjan es nem kenyszerbol teszi, de akkor is vannak erzelmi fazisok amin altalaban keresztul kell menni. Mert amikor koltozunk, akkor ez nem csak azt jelenti, hogy egy uj idoszak kezdodik az eletunkben, hanem hogy egy masik veget is er. Amitol bucsuzunk, azt ugyanugy kicsit meggyaszoljuk, mint amikor egy baratot, vagy csaladtagot veszit el az ember, vagy kerul tavol tole, mert megszunik a napi kapcsolattartas, az ismeros kornyezet, a napi rutin. Onnantol kezdve, hogy az ember dontott, hogy koltozik, erzelmileg meg kell jarni par lepcsofokot, mire odakerul a sor, hogy nyugodt szivvel elindul a lepcson felfele a repulore, es mar csak az integetes marad a regi helynek.
Ezen most en is keresztulmegyek, illetve mentem, es a tobblepcsos bucsuzas utolso fokat mar majdnem elertem. Az utolso fokot elerni azert jo, mert onnantol kezdodik valami hallatlan izgalom, es az ember mar tukon ul, hogy vegre elkezdodjon az, amire mar regen keszul. Szerencsere volt idom mentalisan erre a koltozesre felkeszulni, mert ez alkalmommal nemcsak orszagot, de kontinenst is valtunk. Ami azt jelenti, hogy az emberek gondolkodasa, tempoja, mentalitasa, hozzaallasa a dolgokhoz nem csak kicsit fog elterni attol amit eddig tapasztaltam, de nagyon. Mert ez mar nem Europa lesz, nem lesz meg az a kozos, habar megiscsak kulonbozo tortenelmi hatter ami az ezen foldreszen levo embereket osszekoti abban az ertelemben, hogy itt azert mindenki sokat tanul es olvas az europai orszagokrol, a kulonbozo szokasok kozott nincs akkora szakadek, es ha nagyon nem jon be az adott hely, akar 2-3 oran belul haza lehet repulni.
Eppen most olvastam a Parizs szindromarol, amirol oszinten bevallva most hallok eloszor de egyaltalan nem lep meg, sot elgondolkodtatott, hogy remelem en nem kergetek idealizalt kepeket a brazilokrol es tenyleg nem lesz nehez atvenni vagy legalabbis megerteni az ottani emberek gondolkodasmodjat napi szinten
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
4 and 18. So far, I moved from one country to another for four times and eighteen times from A to B in my life. Thus, by now I have got a good practice to pack a whole apartment in a day and to deliver my things to a new place. These several moving means that I usually don’t amass objects and I do not consider each cup, knife or nail as memories and keep them forever. I can easily throw out unnecessary stuff and I admit, I love to buy new ones instead.
There are memories of course – but mostly they are in my heart. Things like music, movies, fragrances also remind me to particular places or countries however recently I consciously decide that for instance I am not going to use my newly bought perfume just before moving, if I don’t want it to remind me to this place and not to the new one.
I think moving between flats within the same country is far easier than swap countries (at least for me, I know there are people they don’t take it easy at all and moving is a challenge for them). It`s not difficult to switch country either unless you are forced to do it and it`s not based on your decision. There are also emotional phases the one usually have to go through. Because when we move, it doesn’t only mean that a new era begins in our lives, but that is another ends which make you say goodbye.
You mourn the old place a bit in the same way as when you lose a family member or a close friend because of the abolition of the daily interaction, the familiar environment, of the daily routine.
From that moment that the decision of relocation was made it becomes an emotional rollercoaster until that point when you actually start feeling really excited and cannot wait for the day of moving.
I am almost over of this rollercoaster ride and I start feeling those little butterflies in my stomach whenever I think of Brazil. I was very lucky to have had enough time to prepare for this trip as this time I don`t just switch countries but switch continents! It won`t be the Old Europe anymore but something very different and also, I am not going to move to a multicultural megacity like Sao Paulo where people might speak some English if I will be struggling with my Portuguese and a bit got used to foreigners and foreign accents. No, I am going to move to a city where I will have very close interaction with locals on a daily basis and probably have to stand strange looks because of my accent and expect less understanding just because I am a foreigner (a "gringa" in local slang - Oh my God, I hope I won`t be known as "THE GRINGA" after a while!!!).
Here is a link I recently found on the net about “Paris syndrome” and that made me think about the possible difficulties of integration on long term basis. Fingers crossed that I won`t be affected by an idealized image of Brazil I have built in my mind so far and will manage to see the bright side of that faraway land.
.JPG)
