Az utobbi hetekben egymast ertek a szulinapos osszejovetelek es igy volt alkalmam tobb emberrel is talalkozni, beszedbe elegyedni, kapcsolatot epiteni. Europai barataim sokszor szoktak afelol erdeklodni, hogy hogyan halad a portugal nyelv tanulasa, hogyan boldogulok a mindennapokban, es ugy altalaban hogy erzem magam. Nos, a portugal nyelvvel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy olyan mozaikszeru vagy foltos a nyelvtudasom.
Mivel nem jarok nyelviskolaba es nyelvtanarom sincsen aki terelgetne es fokozatosan epitgetne a szokincsem, igy tulajdonkeppen semmifele struktura nincsen a mostani nyelvtanulasomban.
Abbol tanulok a legtobbet amit naponta hallok magam korul, amit el kell mondanom, mert muszaj es amit a TV-bol, radiobol, ujsagokbol felszedek. Rengeteg kifejezest, fonevet es iget tudok peldaul, egyszeru jelenben es multban tudom hogyan kell az igeket ragozni, vagy hogyan kell szlengekkel kifejezni oromot, duhot, meglepetest vagy sajnalkozast.
Minden nap nezek TV-t es sokat olvasok portugalul, nemcsak irodalmi jellegu dolgokat, hanem peldaul Facebook bejegyzeseket is, hogy a mindennapos tarsalgasi nyelvet gyakoroljam. Eclezioval portugalul irunk egymasnak uzenetet, es ha nincs komolyabb megbeszelnivalo, akkor portugalul beszelgetunk. Vannak itthon nagyon jo nyelvkonyveim, azokon ragom at magam lassan (na jo, eleg lassan).
Elo nyelvi kornyezetben ez most egy teljesen masfajta jellegu nyelvtanulas, mint az otthoni kornyezetes, nyelvtanaros, nyugis felkeszules, a tudas es szokincs fokozatos elsajatitasa. Ehhez nemcsak, hogy hozza kell szoknom, hanem maskepp is kell hozzaallnom. Sokkal erdekesebb, sokkal intenzivebb ... es sokkal stresszesebb es frusztralobb is.
Az angollal ellentetben, a portugal nyelvvel soha eletemben nem voltam semmifele kapcsolatban, tulnyomo tobbsegeben nem volt resze a tanulmanyaimnak, nem olvastam, tanultam tul sokat a portugalok altal gyarmatositott teruletekrol, a brazilok tortenelmerol es ezert a mostani nyelvtanulaskor ezeknek a kulturalis ismereteknek a hianyat is erzem.
Hogy ez a nyelv nem volt idaig ugy az eletem resze, hogy nem erzem az esszenciajat a nyelvnek, azt a plusz kis toltetet ami loketet adna ahhoz hogy igenis minden nap leuljek es memorizaljak valamit. Hogy nem azert kezdtem el tanulni, mert mennyire imadom. (szeretem amugy, csak probalom megvilagitani a kulonbseget az angollal szemben).
Neha nehez kiejteni szavakat, elsore alig tudom megjegyezni oket, es ha hosszabban kell beszelnem, beletorik a nyelvem a kiejtes es a megfelelo hangsulyozas keverekebe. Ami elo kornyezetben meg jobban kitunik, mintha olyanokkal beszel az ember akiknek szinten akcentusuk van, vagy kevesbe ragoznak helyesen. Itt minden hiba azonnal erzekelheto es az itteni emberek nem mindig reagalnak udvariasan erre (= jo nagyot nevetnek) es ez nem mindig esik jol akkor, amikor az ember megtesz mindent, hogy jol csinaljon valamit. Ehhez kell egy nagyon nagy foku humorerzek es meg nagyobb adag optimizmus, amit lehetoleg napi szinten kellene fenn tartani (nem sikerul mindig).
Aztan ott vannak a hangulati elemek is. Vannak helyzetek amikor valahogy raerzek a masik kiejtesere, ertem amit es ahogy kerdez, beindul a nyelvem, eszembe jutnak a szavak es kevesebbet bakizok ragozaskor es olyankor nagyon jol es hosszan tudok beszelgetni masokkal. Ekkor egeszen maskent latom a vilagot, jo kedvem van es tele vagyok optimuzmussal. Es vannak olyan pillanatok amikor semmi sem megy. Nem ertem mit kerdez a masik, mert peldaul maskepp fogalmaz, vagy tul gyorsan beszel. Semmi nem jut az eszembe, keverem az igeket, a ragozast, az agyam leblokkol es alig tudok kinyogni egy-ket ertelmes mondatot. Ekkor pedig elegge magam ala szoktam kerulni es legbelul begubozom par napra.
Ezekhez a helyzetekhez persze nagyban hozzajarul az is, hogy eppen kivel vagy kikkel beszelgetek. Ha a beszelgetopartner nyilt, turelmes, befogado, segitokesz es raerez arra, hogy itt bizony most nem az urkutatasrol fogunk beszelgetni, akkor en is feloldodom es konnyebben megy a beszed.
A kedvencem az az, amikor ilyen feloldodott allapotban a brazil fel valahogy megiscsak elfelejti, hogy azert en nem vagyok meg annyira penge a nyelvbol es az altalanos hogyletem, meg hogy mennyire tetszik Brazilia es milyen volt Londonban temakor utan konnyeden temat valt, meghuzza a soret es azt mondja: Na, es milyen volt a kommunizmus Magyarorszagon? Ezt a kerdest sokan felteszik amugy. Es nekem nem is a temaval van bajom, hanem hogy most komolyan azt hiszi a kedves kerdezo, hogy ezt el tudom neki magyarazni portugalul?? Es meg ha el is tudnam valahogy kezdeni, nem gondolja, hogy minden egyes valasz tovabbi szaz kerdest generalna? Pedig bizony azt hiszik, hogy igen, el tudom magyarazni es kerek szemmel biztatnak, hogy marpedig megy az. Nagyon helyesek amugy, de ezen a ponton viszont en nem szoktam nevetes nelkul megallni es megigerem, hogy legkozelebb mikor talalkozunk keszulok egy kis esszevel ha az megfelel. (el is kezdtem mar esszeket irni egyebkent a leggyakrabban felmerulo kerdesekbol)
Csak az erdekesseg kedveert, ezeket kerdezi meg majdnem mindenki:
1. Miota elsz Braziliaban?
2. Hogy erzed magad? Miert tetszik neked Brazilia?
3. Szereted a meleget? Miert?
4. Mit neztel mar meg (merre jartal mar) Braziliaban?
5. Europa (vagy London, Magyarorszag) nagyon hideg? El sem tudom kepzelni milyen az.
6. Londonbol koltoztetek IDE?? MIERT??? (Anglia es az USA ugy el az itteniek szemben mint egy tundermese, minden szep es jo, minden mukodik, az emberek udvariasak, nincsenek problemak = nem normalis az, aki ezek utan fogja magat es Braziliaba koltozik)
7. A magyar nyelv nehez?
8. Nem hianyzik a csaladod?
9. Milyen volt a kommunizmus Magyarorszagon?
10. Te Caiohoz magyarul beszelsz? (miutan halljak, hogy mondok neki valamit)
Akad azonban olyan helyzet, amikor az ember azt kivanja bar el se indult volna otthonrol. A minap peldaul egy szulinapi barbeque-zasra voltunk hivatalosak, az egyik ismerosunk, Veronica ferje unnepelte a 33. szuletesnapjat. Mivel mind a ketten harminc ev koruliek, ezert gondoltuk, hogy fiatalos, vidam tarsasagba megyunk (keszitettem is nagy kancso caipirinhat mert ugye sose lehet tudni), de kiderult, hogy az egesz esemeny inkabb csak a csaladnak lett szervezve, azon belul is a csalad idosebbik generacioja szamara, akik a szepen sorba rakott zsamolyokon ulve meregettek a vendegeket es meg az arcizmuk sem rezzent. Mar csak a fekete fejkendo hianyzott az asszonyok fejerol, hogy pont ugy nezzenek ki, mint egy falusi otyeklub. A tarsasag fiatalabb resze sem volt az az erdeklodo tipus, es igaz, hogy akadt egy-ket ember aki beszelt egy kicsit angolul, de a partnere viszont nem, igy a szokasos udvariassagi, bemutatkozos koron tul nem jutottunk.
Na most egy ilyen helyen en aztan probalhatok csekelyke nyelvtudasommal kedvesen tarsalogni, ha nincs hozza befogado kozeg, halott probalkozas az egesz. Raadasul en meg ra is gorcsolok az egeszre es ezaltal tobb hibat vetek beszed kozben mint amit altalaban szoktam. Amitol pedig vegkepp elmegy az osszes batorsagom is es igy szuperul mar benne is vagyok a panikolo enem altal krealt negativ korforgasban.
Tekintve tehat, hogy a tarsasag es mi Eclezioval nem voltunk kompatibilisek, igy nagyon nem is tortuk magunkat, a caipirinhat megittuk mi magunk, beszelgettunk egy kicsit Veronicaval es a ferjevel aztan egy ora mulva leptunk is haza.
Az ilyenfajta esemenyek annak ellenere is le szoktak lombozni, hogy tudom, hogy van ilyen, embere valogatja ki mennyire kedves, nyilt, vagy zarkozott, de valahogy mindig jobbra szamitok es az onbecsulesemnek most a meg nem ertes es ez a nyelvi kinlodas cseppet sem tesz jot.
Szerencsere nem minden kozeg ilyen. A legtobb ember itt elegge befogado. Aki kulfoldon el annak szamolnia kell ezekkel a kellemes / kellemetlen elmenyekkel es azzal a tennyel, hogy a kommunkacio es az adott orszag kulturaja es szokasai fogjak kitolteni az megoldando problemak 90%-at.
Sokszor eszembe jut, hogy milyen jo azoknak, akiknek nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mit gondol a masik amikor megszolalnak, hogy a gondolat "mar megint furan neznek ram mihelyt kinyitom a szamat" teljesen elkeruli oket. Ez egy teljesen uj szituacio szamomra es felerositi peldaul az angol es a magyar nyelv irant erzett szeretetemet. Mas szemuvegen keresztul latom ezeket a nyelveket es orulok, hogy beszelem mind a kettot. Sokkal szivesebben nezek filmeket angolul es interjukat magyarul.
Ilyenkor az agyam felszabadul es pihen, nincs az a nyomas, hogy MEG KELL ertenem es haladnom kell es mar beszelnem kellene, tobbet, sokkal sokkal tobbet es jaj, mar megint nem jutnak eszembe a szavak es mar megint ugyanazok a nyelvtani hibak. Es nem, nem vigasztal az, hogy idovel menni fog es hogy mas is atesett ezen.
Gondolom azoknak, akik valaha orszagot valtottak es csak egy kicsit beszeltek az adott orszag nyelvet, ismeros a fenti gondolatmenet. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedul, es idorol idore belebotlok olyan blogbejegyzesekbe amelyek ugyanezt irjak le es a soraikban magamra ismerek. Sokszor erot is meritek beloluk. Hosszu ut all meg elottem de optimista vagyok mert a vege megiscsak az lesz, hogy - elobb vagy utobb, de - egy nyelvvel tobbet fogok jol beszelni, nem beszelve arrol a rengeteg tapasztalatrol es uj elmenyrol amit Europaban maradva talan soha nem eltem volna at.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
In the last few weeks we were invited to a couple of birthday parties so I had lots of chances to see people, chat with them, get to know more about them and have shorter or longer conversation. In short: I started to feel confident about socializing regularly.
My European friends usually ask me how I feel in Brazil, how my Portuguese and my everyday life is. Well, regarding my Portuguese language knowledge, I would compare it to a puzzle as there are lots of things I know already and lots of others I don`t. I do my best to find the missing parts and fit them into the puzzle and make a nice picture which by the end would show a good Portuguese knowledge.
Since I neither go to language course nor have a teacher who would lead me how to build up my knowledge, I learn whatever sources I can learn from: every day conversation with family and local people, TV, radio, newspaper, book etc. I also have very good language books and I go through the grammar, however I do it pretty slowly.
I know a lot of words already, I know how to conjugate regular verbs into simple present, past and future tenses and I keep practising the conjugation of irregular verbs too.
For listening exercises I watch TV everyday and we talk in Portuguese with Eclezio at home. I know it would be more efficient to be among people all day but unfortunately there are no language courses for foreigners in Santos because the demand is low and people`s knowledge are on different levels. There are only private teachers available however it is expensive and with this effort I can practice with Eclezio too.
The way how I learn foreign language now is very different from how I did it before. Learning in live environment from basic level has advantages and disadvantages. Among advantages are of course passive learning; listening it all the time in any circumstances. More chance to immerse myself into the language and know about people, about the culture and learn their opinion about the country, politics, films and how they can see abroad. Copy the accents, words and expressions which are in common usage so speaking would be more accurate and understandable for locals.
However learning in native environment means more stress, more effort to make myself understood hence more frustration and the everyday challenge to actually understand what people say, as due to the nature of languages, things can be expressed in many ways and not everybody uses the same words when talk about something. I would say it is the biggest challenge for me among all as it really depends on each people I have conversation with: how easy or difficult to understand the way they talk about things.
Recently I saw example for both. The other day we met with Eclezio`s friends and the conversation was really easy with them. They were really cheerful, open, supportive, and kind. They tried to express themselves in an easy way for me to understand better and they spoke slowly. In such case I am not so shy either but more relaxed. I can talk more, remember words better, doesn't make so many mistakes while conjugating verbs etc. After such meetings I feel thrilled and happy and I can see that my efforts to improve my Portuguese would be rewarding by the end.
Sometimes the conversation goes so well that the others forget about my limited vocabulary and after the usual topics (how I feel in Brazil, what I like the most here etc...) they change subject and ask: And how was the communism in Hungary? Although I feel honoured that people assume that I can explain such a difficult historical topic in Portuguese but sadly I am not capable to do it yet. All I can do is involve Eclezio into the conversation and tell him in English so he can translate.
By the way the following topics are the most frequently asked just for your interest:
1. For how long have you been living in Brazil?
2. Do you like living here? Why?
3. Do you like warm? Why?
4. Where have you been in Brazil?
5. Is Europe (or UK, Hungary etc...) cold? I cannot imagine how it could be!
6. WHY did you move to Brazil FROM LONDON??? (England and US seem to be the perfect countries to live for lots of people because they are developed countries, so: they are safe, people are polite and rich, everything works well, there are no problems over there which means everybody is crazy who moves to Brazil)
7. Is it difficult to learn Hungarian?
8. Don`t you miss your family?
9. How was the communism in Hungary?
10. Do you speak to Caio in Hungarian? (after they hear me talking to him)
There are cases though when everything above is the opposite. When the environment and people are not such supportive, they do not show interest or simply don`t want to talk with a foreigner. They seem to be embarrassed and shy and don`t know how to behave.
In such case I fell stressed as well and cannot express myself so well. I make stupid mistakes, confusing words, forget everything so as an exchange I get even more strange looks. By the end I feel really tired and depressed as all of energy are drained and despite of all my effort I am left with any bit of success.
I know it happens sometimes. I know it`s normal. I know I am not the only one who went through all this. However it is not easy to see the bright side all the time.
Most of my energy is consumed by sorting out simple things like speaking with Caio`s teacher, talking to a doctor / a hairdresser / a shop assistant, figuring out how things work.
There are barely life situations when language is not required. So using the language and trying to be optimistic every day is a real challenge.
One of the most difficult part of immersing myself is the awareness that everything is up to me. If I study more, I learn more, if I am lazier I learn less. There is no guide how much and what I should learn, it`s all depending on my diligence and effort. I spent lots of time searching useful materials in Portuguese on the internet, mainly regarding vocabulary about certain topics but in this language the choice is way much less than in English. In many cases I just don`t find what I need.
For those who ever moved abroad with none or basic language knowledge of the host country must be familiar what I wrote above. Long way to go, lots of surprising experiences about my own capability to adopt into a new culture but I know that at the end I will indeed learn one more language and gain such experiences I might have never done if I stayed in Europe.
