.

.

2016. március 20., vasárnap

Monte Serrat - Morro de Sao Jeronimo

A Monte Serrat, vagy mas neven Szent Jeromos hegy a maga 157 meteres magassagaval Santos masodik legmagasabb dombja es fogaskerekun lehet feljutni a tetejere. Amig az egyik kocsi felfele megy a masik ugyanabban az idoben lefele, igy valtogatjak egymast 20 percenkent fel es le.
Ha valaki ugy dont, hogy inkabb gyalog maszna fel a hegyre, az is megoldhato, ehhez pont 416 lepcsofokot kell megtenni vagy a fogaskereku allomasatol, vagy a domb masik oldalan.

A domb tetejen mintha egy masik vilagba tevedne az ember; egy kicsiny falu fekszik ott, alig par szaz lakossal, akik a fogaskerekut hasznaljak kozlekedesre, leven autoval nem lehet oda feljutni. Talan ennek koszonheto, hogy a dombteton kiemelkedo a kozbiztonsag es nincs bunozes. A hazak ajtait nyitva lehet hagyni, nem tunik el semmi, a kisboltban sem all az elado egesz nap a pult mogott, csak ha jon valaki. Nagyon furcsa ez az ellentet a csak par szaz meterrel arrebb fekvo Santos belvarosaval szemben.

A dombteton van egy 400 eves (egeszen pontosan 1603-ban epult) katolikus templom. Don Francisco do Souza fokormanyzo epittette, annak emlekere, amikor egy nap kalozok tamadtak a lakossagra es fosztogatni kezdtek a varost. Az emberek a hegyre menekultek es csodaert imadkoztak, hogy megmenekuljenek a kalozoktol. Ezutan allitolag kovek es nehez sziklak valltak le a hegy oldalarol, lehetetlenne teve, hogy a fosztogatok feljussanak a tetejere. 

A fogaskereku allomasanal levo epulet a 19. szazadban kaszinokent mukodott, de azt kesobb bezartak. Most egy kavezo es rendezvenyterem van ott. A kavezobol es a terszrol 360 fokos kilatas nyilik az obolre es a szemkozti szigetekre.

Az egesz helynek nagyon eros mediterran hangulata van (foleg, ha sut a nap es hoseg van), koszonhetoen fokent az europai hatasnak ami  mind a templom, mind pedig a kavezo epuletet jellemzi. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

The Monte Serrat, also known as Morro de San Jeronimo, with its 157m heights is the second highest hill in Santos. It has a funicular system that connects the hill top with the city centre.  Access also can be done via a staircase with 416 steps.

On the top of the hill as if there would be in another world. A small village lays there with few hundreds of citizens, only. The place is very calm and there is no crime there at all. It is probably because the top cannot be reached by car and the hill is too steep to take away things easily. 

In the 19th century, there was a casino located in Monte Serrat that has been disabled since then. Now a cafe and a conference room operate at the same place and provide a 360 degree view to the entire city. 

There is also a small catholic church that was built about 400 years ago, in 1603 by the request of Don Francisco do Souza, governor-general of Brazil. According to the story, the church was built as a memory of gratitude after one day Santos was attacked by pirates and started to loot local citizens. People escaped to the hill and prayed for a miracle to happen to save them. Soon after, big rocks started to fall from the hillside blocking the way from the villains and save people. 

The place is very charming and has some Mediterranean atmosphere where the one can spend a whole day relaxing with a cup of coffee and snack.

a fogaskereku / the funicular












 nem messze, ott a epuletunk, masik hegy elott / 
not far, our building in front of the other hill




 a kavezo / the cafe






 400 eves templom / a 400 years old church




 jo a kozbiztonsag / public safety is very good at this place




 a 334. lepcsofok / the 334th stepping stone

a parkolo a 19. szazadban es ma / the parking area in the 19th century and today

2016. március 13., vasárnap

Emberek kozott...I am socializing...

Az utobbi hetekben egymast ertek a szulinapos osszejovetelek es igy volt alkalmam tobb emberrel is talalkozni, beszedbe elegyedni, kapcsolatot epiteni. Europai barataim sokszor szoktak afelol erdeklodni, hogy hogyan halad a portugal nyelv tanulasa, hogyan boldogulok a mindennapokban, es ugy altalaban hogy erzem magam. Nos, a portugal nyelvvel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy olyan mozaikszeru vagy foltos a nyelvtudasom.

Mivel nem jarok nyelviskolaba es nyelvtanarom sincsen aki terelgetne es fokozatosan epitgetne a szokincsem, igy tulajdonkeppen semmifele struktura nincsen a mostani nyelvtanulasomban. 
Abbol tanulok a legtobbet amit naponta hallok magam korul, amit el kell mondanom, mert muszaj es amit a TV-bol, radiobol, ujsagokbol felszedek. Rengeteg kifejezest, fonevet es iget tudok peldaul, egyszeru jelenben es multban tudom hogyan kell az igeket ragozni, vagy hogyan kell szlengekkel kifejezni oromot, duhot, meglepetest vagy sajnalkozast.
Minden nap nezek TV-t es sokat olvasok portugalul, nemcsak irodalmi jellegu dolgokat, hanem peldaul Facebook bejegyzeseket is, hogy a mindennapos tarsalgasi nyelvet gyakoroljam. Eclezioval portugalul irunk egymasnak uzenetet, es ha nincs komolyabb megbeszelnivalo, akkor portugalul beszelgetunk. Vannak itthon nagyon jo nyelvkonyveim, azokon ragom at magam lassan (na jo, eleg lassan).

Elo nyelvi kornyezetben ez most egy teljesen masfajta jellegu nyelvtanulas, mint az otthoni kornyezetes, nyelvtanaros, nyugis felkeszules, a tudas es szokincs fokozatos elsajatitasa. Ehhez nemcsak, hogy hozza kell szoknom, hanem maskepp is kell hozzaallnom. Sokkal erdekesebb, sokkal intenzivebb ... es sokkal stresszesebb es frusztralobb is. 
Az angollal ellentetben, a portugal nyelvvel soha eletemben nem voltam semmifele kapcsolatban, tulnyomo tobbsegeben nem volt resze a tanulmanyaimnak, nem olvastam, tanultam tul sokat a portugalok altal gyarmatositott teruletekrol, a brazilok tortenelmerol es ezert a mostani nyelvtanulaskor ezeknek a kulturalis ismereteknek a hianyat is erzem. 
Hogy ez a nyelv nem volt idaig ugy az eletem resze, hogy nem erzem az esszenciajat a nyelvnek, azt a plusz kis toltetet ami loketet adna ahhoz hogy igenis minden nap leuljek es memorizaljak valamit. Hogy nem azert kezdtem el tanulni, mert mennyire imadom. (szeretem amugy, csak probalom megvilagitani a kulonbseget az angollal szemben). 
Neha nehez kiejteni szavakat, elsore alig tudom megjegyezni oket, es ha hosszabban kell beszelnem, beletorik a nyelvem a kiejtes es a megfelelo hangsulyozas keverekebe. Ami elo kornyezetben meg jobban kitunik, mintha olyanokkal beszel az ember akiknek szinten akcentusuk van, vagy kevesbe ragoznak helyesen. Itt minden hiba azonnal erzekelheto es az itteni emberek nem mindig reagalnak udvariasan erre (= jo nagyot nevetnek) es ez nem mindig esik jol akkor, amikor az ember megtesz mindent, hogy jol csinaljon valamit. Ehhez kell egy nagyon nagy foku humorerzek es meg nagyobb adag optimizmus, amit lehetoleg napi szinten kellene fenn tartani (nem sikerul mindig).

Aztan ott vannak a hangulati elemek is. Vannak helyzetek amikor valahogy raerzek a masik kiejtesere, ertem amit es ahogy kerdez, beindul a nyelvem, eszembe jutnak a szavak es kevesebbet bakizok ragozaskor es olyankor nagyon jol es hosszan tudok beszelgetni masokkal. Ekkor egeszen maskent latom a vilagot, jo kedvem van es tele vagyok optimuzmussal. Es vannak olyan pillanatok amikor semmi sem megy. Nem ertem mit kerdez a masik, mert peldaul maskepp fogalmaz, vagy tul gyorsan beszel. Semmi nem jut az eszembe, keverem az igeket, a ragozast, az agyam leblokkol es alig tudok kinyogni egy-ket ertelmes mondatot. Ekkor pedig elegge magam ala szoktam kerulni es legbelul begubozom par napra.

Ezekhez a helyzetekhez persze nagyban hozzajarul az is, hogy eppen kivel vagy kikkel beszelgetek. Ha a beszelgetopartner nyilt, turelmes, befogado, segitokesz es raerez arra, hogy itt bizony most nem az urkutatasrol fogunk beszelgetni, akkor en is feloldodom es konnyebben megy a beszed. 
A kedvencem az az, amikor ilyen feloldodott allapotban a brazil fel valahogy megiscsak elfelejti, hogy azert en nem vagyok meg annyira penge a nyelvbol es az altalanos hogyletem, meg hogy mennyire tetszik Brazilia es milyen volt Londonban temakor utan konnyeden temat valt, meghuzza a soret es azt mondja: Na, es milyen volt a kommunizmus Magyarorszagon? Ezt a kerdest sokan felteszik amugy. Es nekem nem is a temaval van bajom, hanem hogy most komolyan azt hiszi a kedves kerdezo, hogy ezt el tudom neki magyarazni portugalul?? Es meg ha el is tudnam valahogy kezdeni, nem gondolja, hogy minden egyes valasz tovabbi szaz kerdest generalna? Pedig bizony azt hiszik, hogy igen, el tudom magyarazni es kerek szemmel biztatnak, hogy marpedig megy az.  Nagyon helyesek amugy, de ezen a ponton viszont en nem szoktam nevetes nelkul megallni es megigerem, hogy legkozelebb mikor talalkozunk keszulok egy kis esszevel ha az megfelel. (el is kezdtem mar esszeket irni egyebkent a leggyakrabban felmerulo kerdesekbol)

Csak az erdekesseg kedveert, ezeket kerdezi meg majdnem mindenki:
1. Miota elsz Braziliaban?
2. Hogy erzed magad? Miert tetszik neked Brazilia?
3. Szereted a meleget? Miert?
4. Mit neztel mar meg (merre jartal mar) Braziliaban?
5. Europa (vagy London, Magyarorszag) nagyon hideg? El sem tudom kepzelni milyen az.
6. Londonbol koltoztetek IDE?? MIERT??? (Anglia es az USA ugy el az itteniek szemben mint egy tundermese, minden szep es jo, minden mukodik, az emberek udvariasak, nincsenek problemak = nem normalis az, aki ezek utan fogja magat es Braziliaba koltozik)
7. A magyar nyelv nehez?
8. Nem hianyzik a csaladod?
9. Milyen volt a kommunizmus Magyarorszagon?
10. Te Caiohoz magyarul beszelsz? (miutan halljak, hogy mondok neki valamit)

Akad azonban olyan helyzet, amikor az ember azt kivanja bar el se indult volna otthonrol. A minap peldaul egy szulinapi barbeque-zasra voltunk hivatalosak, az egyik ismerosunk, Veronica ferje unnepelte a 33. szuletesnapjat. Mivel mind a ketten harminc ev koruliek, ezert gondoltuk, hogy fiatalos, vidam tarsasagba megyunk (keszitettem is nagy kancso caipirinhat mert ugye sose lehet tudni), de kiderult, hogy az egesz esemeny inkabb csak a csaladnak lett szervezve, azon belul is a csalad idosebbik generacioja szamara, akik a szepen sorba rakott zsamolyokon ulve meregettek a vendegeket es meg az arcizmuk sem rezzent. Mar csak a fekete fejkendo hianyzott az asszonyok fejerol, hogy pont ugy nezzenek ki, mint egy falusi otyeklub. A tarsasag fiatalabb resze sem volt az az erdeklodo tipus, es igaz, hogy akadt egy-ket ember aki beszelt egy kicsit angolul, de a partnere viszont nem, igy a szokasos udvariassagi, bemutatkozos koron tul nem jutottunk.
Na most egy ilyen helyen en aztan probalhatok csekelyke nyelvtudasommal kedvesen tarsalogni, ha nincs hozza befogado kozeg, halott probalkozas az egesz. Raadasul en meg ra is gorcsolok az egeszre es ezaltal tobb hibat vetek beszed kozben mint amit altalaban szoktam. Amitol pedig vegkepp elmegy az osszes batorsagom is es igy szuperul mar benne is vagyok a panikolo enem altal krealt negativ korforgasban. 
Tekintve tehat, hogy a tarsasag es mi Eclezioval nem voltunk kompatibilisek, igy nagyon nem is tortuk magunkat, a caipirinhat megittuk mi magunk, beszelgettunk egy kicsit Veronicaval es a ferjevel aztan egy ora mulva leptunk is haza.  

Az ilyenfajta esemenyek annak ellenere is le szoktak lombozni, hogy tudom, hogy van ilyen, embere valogatja ki mennyire kedves, nyilt, vagy zarkozott, de valahogy mindig jobbra szamitok es az onbecsulesemnek most a meg nem ertes es ez a nyelvi kinlodas cseppet sem tesz jot.

Szerencsere nem minden kozeg ilyen. A legtobb ember itt elegge befogado. Aki kulfoldon el annak szamolnia kell ezekkel a kellemes / kellemetlen elmenyekkel es azzal a tennyel, hogy a kommunkacio es az adott orszag kulturaja es szokasai fogjak kitolteni az megoldando problemak 90%-at.
Sokszor eszembe jut, hogy milyen jo azoknak, akiknek nem kell azzal foglalkozniuk, hogy mit gondol a masik amikor megszolalnak, hogy a gondolat "mar megint furan neznek ram mihelyt kinyitom a szamat" teljesen elkeruli oket. Ez egy teljesen uj szituacio szamomra es felerositi peldaul az angol es a magyar nyelv irant erzett szeretetemet. Mas szemuvegen keresztul latom ezeket a nyelveket es orulok, hogy beszelem mind a kettot. Sokkal szivesebben nezek filmeket angolul es interjukat magyarul. 
Ilyenkor az agyam felszabadul es pihen, nincs az a nyomas, hogy MEG KELL ertenem es haladnom kell es mar beszelnem kellene, tobbet, sokkal sokkal tobbet es jaj, mar megint nem jutnak eszembe a szavak es mar megint ugyanazok a nyelvtani hibak. Es nem, nem vigasztal az, hogy idovel menni fog es hogy mas is atesett ezen.  

Gondolom azoknak, akik valaha orszagot valtottak es csak egy kicsit beszeltek az adott orszag nyelvet, ismeros a fenti gondolatmenet. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedul, es idorol idore belebotlok olyan blogbejegyzesekbe amelyek ugyanezt irjak le es a soraikban magamra ismerek. Sokszor erot is meritek beloluk. Hosszu ut all meg elottem de optimista vagyok mert a vege megiscsak az lesz, hogy  - elobb vagy utobb, de - egy nyelvvel tobbet fogok jol beszelni, nem beszelve arrol a rengeteg tapasztalatrol es uj elmenyrol amit Europaban maradva talan soha nem eltem volna at. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
In the last few weeks we were invited to a couple of birthday parties so I had lots of chances to see people, chat with them, get to know more about them and have shorter or longer conversation. In short: I started to feel confident about socializing regularly.

My European friends usually ask me how I feel in Brazil, how my Portuguese and my everyday life is. Well, regarding my Portuguese language knowledge, I would compare it to a puzzle as there are lots of things I know already and lots of others I don`t. I do my best to find the missing parts and fit them into the puzzle and make a nice picture which by the end would show a good Portuguese knowledge.

Since I neither go to language course nor have a teacher who would lead me how to build up my knowledge, I learn whatever sources I can learn from: every day conversation with family and local people, TV, radio, newspaper, book etc. I also have very good language books and I go through the grammar, however I do it pretty slowly. 
I know a lot of words already, I know how to conjugate regular verbs into simple present, past and future tenses and I keep practising the conjugation of irregular verbs too.  
For listening exercises I watch TV everyday and we talk in Portuguese with Eclezio at home. I know it would be more efficient to be among people all day but unfortunately there are no language courses for foreigners in Santos because the demand is low and people`s knowledge are on different levels. There are only private teachers available however it is expensive and with this effort I can practice with Eclezio too.

The way how I learn foreign language now is very different from how I did it before. Learning in live environment from basic level has advantages and disadvantages. Among advantages are of course passive learning; listening it all the time in any circumstances. More chance to immerse myself into the language and know about people, about the culture and learn their opinion about the country, politics, films and how they can see abroad. Copy the accents, words and expressions which are in common usage so speaking would be more accurate and understandable for locals. 

However learning in native environment means more stress, more effort to make myself understood hence more frustration and the everyday challenge to actually understand what people say, as due to the nature of languages, things can be expressed in many ways and not everybody uses the same words when talk about something. I would say it is the biggest challenge for me among all as it really depends on each people I have conversation with: how easy or difficult to understand the way they talk about things.

Recently I saw example for both. The other day we met with Eclezio`s friends and the conversation was really easy with them. They were really cheerful, open, supportive, and kind. They tried to express themselves in an easy way for me to understand better and they spoke slowly. In such case I am not so shy either but more relaxed. I can talk more, remember words better, doesn't make so many mistakes while conjugating verbs etc. After such meetings I feel thrilled and happy and I can see that my efforts to improve my Portuguese would be rewarding by the end.

Sometimes the conversation goes so well that the others forget about my limited vocabulary and after the usual topics (how I feel in Brazil, what I like the most here etc...) they change subject and ask: And how was the communism in Hungary? Although I feel honoured that people assume that I can explain such a difficult historical topic in Portuguese but sadly I am not capable to do it yet. All I can do is involve Eclezio into the conversation and tell him in English so he can translate.
By the way the following topics are the most frequently asked just for your interest:

1. For how long have you been living in Brazil?
2. Do you like living here? Why?
3. Do you like warm? Why?
4. Where have you been in Brazil?
5. Is Europe (or UK, Hungary etc...) cold? I cannot imagine how it could be!
6. WHY did you move to Brazil FROM LONDON??? (England and US seem to be the perfect countries to live for lots of people because they are developed countries, so: they are safe, people are polite and rich, everything works well, there are no problems over there which means everybody is crazy who moves to Brazil)
7. Is it difficult to learn Hungarian?
8. Don`t you miss your family?
9. How was the communism in Hungary?
10. Do you speak to Caio in Hungarian? (after they hear me talking to him)

There are cases though when everything above is the opposite. When the environment and people are not such supportive, they do not show interest or simply don`t want to talk with a foreigner. They seem to be embarrassed and shy and don`t know how to behave.
In such case I fell stressed as well and cannot express myself so well. I make stupid mistakes, confusing words, forget everything so as an exchange I get even more strange looks. By the end I feel really tired and depressed as all of energy are drained and despite of all my effort I am left with any bit of success.

I know it happens sometimes. I know it`s normal. I know I am not the only one who went through all this. However it is not easy to see the bright side all the time. 
Most of my energy is consumed by sorting out simple things like speaking with Caio`s teacher, talking to a doctor / a hairdresser / a shop assistant, figuring out how things work. 
There are barely life situations when language is not required.  So using the language and trying to be optimistic every day is a real challenge.

One of the most difficult part of immersing myself is the awareness that everything is up to me. If I study more, I learn more, if I am lazier I learn less. There is no guide how much and what I should learn, it`s all depending on my diligence and effort. I spent lots of time searching useful materials in Portuguese on the internet, mainly regarding vocabulary about certain topics but in this language the choice is way much less than in English.  In many cases I just don`t find what I need. 

For those who ever moved abroad with none or basic language knowledge of the host country must be familiar what I wrote above. Long way to go, lots of surprising experiences about my own capability to adopt into a new culture but I know that at the end I will indeed learn one more language and gain such experiences I might have never done if I stayed in Europe. 

2016. március 9., szerda

Egy vasarnapi tropusi vihar...A tropical storm on a Sunday afternoon...

Vasarnap keso delutan elkapott minket egy igazi tropusi vihar viharos szellel, ozomvizszeru esovel es aradassal. Uszott itt minden ami nem volt lerogzitve. Egyszer mar volt reszem ekkora zuheban, evekkel ezelott, amikor meg csak latogatoba jottunk Braziliaba. Igy tehat tudtam, hogy korulbelul mire lehet szamitani: leszakado faagakra, tengelyig ero folyokra az utcakon, foldszintes hazak garazsait, foldszinti szobait elonto vizre. Eloben latni mindezt elegge felelmetes.

Ezuttal akar ki is maradhattunk volna ebbol az idojarasi bulibol, de eppen azon a hetvegen Caio ismet a nagymamaeknal volt es vasarnap este mentunk erte. Mar amikor elhagytuk Santost elkapott minket az eso, es egybol latszott, hogy ebbol marha nagy vihar lesz. Az eg ugyanis ilyenkor nem sotet, hanem inkabb piszkosfeher, a tenger vize pedig grafitszurke. A szel is sokkal erosebb es viharos szellokesek kiserik a szakado esot, hogy az ember alig lat ki a szelvedo ablakan es meg ehhez jon a zapor auton kopogo fulsuketito zaja. Mivel egy ilyen vihar akar 7-8 oran keresztul is eltarthat, igy az intenziv esozes hamar aradashoz vezet mivel az itteni csatornarendszer sehol sem birja az ekora mennyisegben lezudulo esot.

Amikor este 7 korul megerkeztunk a nagymamaekhoz, par utcaban mar allt a viz, igy ugy dontottunk, hogy megvarjuk, hatha kicsit alabbhagy a vihar es csak kesobb indulunk vissza. Este 10 ora fele azonban megiscsak ugy dontottunk hogy hazaindulunk, mert nem terveztuk, hogy ott alszunk a mamaeknal es remeltuk, hogy az autopalyan nem allt meg az esoviz. Eloszor a falun keresztul probaltunk eljutni a foutra, de hamar kiderult, hogy ez remenytelen, meg az volt a szerencse, hogy nem omlott be az auto utasterebe a viz. 
Eclezionak sikerult valahogy visszanavigalnia az autot a kiindulasi pontra es egy kerulo uton sikerult feljutnunk az autopalyara. A palya tiszta volt, csak a zuhe miatt a latasi viszonyok csokkentek par meterre, de azert haladtunk, ha lassan is.

Meg Santos szeleben sem volt nagy problema, de amikor rafordultunk az utcankra kicsit megrandult mindkettonk gyomra, ugyanis latszott, hogy arra a vizallas igencsak magas, csak eppen azt nem tudtuk eldonteni mennyire. Par szaz meterre voltunk mar csak a haztol, ezert Eclezio tett egy probat, egyesbe tette a sebesseget es bogo motorral araszoltunk az uton hompolygo folyoban, imadkozva, hogy a legszuron keresztul ne jusson a motor egesterebe a viz. Eppen, hogy csak sikerult elerni a garazst, es egybol fel is mentunk a masodik szintre, mivel a foldszinti reszt eppugy elontotte a viz, mint az utcakat. Aram sem volt a garazsban, de legalabb a liftek mukodtek. (Caio az egesz napos szaladgalas es jatek utan joizuen aludt a hatso ulesen, igy o nem sokat erzekelt az utcai mizeriabol).
A hazunk elott van egy kanalis, az szinig megtelt vizzel es az utcaval megegyezo kepet mutatott, mintha ket folyo lett volna parhuzamosan egymas mellett.
Mi ezuttal szerencsesen megusztuk kulonosebb kar nelkul, de peldaul Dinhonak (Eclezio batyja) nem volt ekkora makja es az o autojaba beontott a viz amikor este probalt hazajutni. 
Mivel vele telefonon tartottuk a kapcsolatot amig haza nem ert, ezert volt szerencsem vegignezni az Oscar galat is a teveben es szurkolni a Saul fianak. Mire Nemes Jelesek itteni ido szerint hajnali egykor atvettek a dijat, addigra Dinhonak is sikerult valahogy hazakeverednie, igy vegulis nyugodtan mehettunk aludni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sunday late afternoon a tropical rainstorm caught us with torrential rain and winds which later caused flood in all over the city. Everything on ground floor level got under water within hours as the local sewer system couldn`t bear the quantity of the plunging rain. 
I saw such storm in Brazil before, many years ago when we visited family here. It was pretty scary but at least now I knew what to expect: broken branches on the streets, electricity cut, flood all over the eye can see and cars and other vehicles got stuck in the water.

This time we could have avoided the storm though but we had to pick Caio from the grandparents` house so we left our place around 7pm. When we left the sky was clean however soon after dark clouds started to be formed and we heard thunders and lightings. Later it became clear that a big storm would come because the sky turned into dirty white colour and ocean to dark (or graphite) grey. The wind became much stronger too accompanied by violent gusts. We saw flood already when we arrived to the granny`s house so we were waiting there for some hours hoping that the storm would stop.
Well, the storm didn`t stop but we decided to leave as we didn`t plan to sleep over and everybody was tired of the hot and humid weather. We just wanted to be at home. 

First, Eclezio tried to pass the nearby neighbourhoods but it was obvious that we couldn't get through because of the flood, so we had to go back to Santos on the motorway. In the heavy, loud rain and strong wind we barely saw the road so Eclezio could drive very slowly but at least we were on the way home. Fortunately Caio was sleeping on the back seats and didn`t notice anything from that misery outside. 

We managed to reach Santos and was driving towards our building when we saw that there was flood in our street too but we didn`t know how deep the water was. We gave a try anyway. Eclezio put the car in first gear, pressed the accelerator and with roaring engine, but managed to reach the garage. He drove straight to the second floor as there was also flood on the ground floor level.
Later that night we learned that his brother was not such lucky as the water broke into his car while he was driving home and soaked everything.

We kept contact with him on phone while he was out and in order to pass time I was watching the Oscar ceremony on TV. I was cheering to a Hungarian movie, Son of Saul to win and by that time (around 1am) they were announced as the winner in their category, Dinho also managed to get home safe and sound.

 az utca / the street 

 az utca es a kanalis egy vizszintben / 
the street and the channel in the same level of water

autok meruloben / cars under flood

a epuletunk bejarata / the entrance of our building

 a garazs sem uszta meg szarazon / the garage got flooded as well

itt meg "csak" bokaig er a viz / here the water level reaches "only" the ankles

itt azert mar melyebb / here is much deeper

 az ovarosban sem erdemes ilyenkor setalni / 
this time it`s better to avoid the old part of Santos too

ez az utszakasz kozel esik a mi hazunkhoz / this strech of road is close to our building

 foldszinti hazat nem biztos, hogy erdemes venni Santosban/ 
it doesn`t seem to be a good idea to move into a property on ground floor level