.

.

2016. szeptember 30., péntek

Barátok közt, szülinap és grillezés...(only in HU)...

Sűrű volt a múlt hét, nemcsak nekem, hanem Caionak is, itthon is és az iskolában is. Nem sokszor tudósítok arról, hogy mi újság van gyerekfronton, ezért most Caioról írok egy kicsit.

Új mérföldkőhöz érkeztünk a gyereknevelésben, mégpedig az állandó barátok és a társas kapcsolatok egyre növekvő fontosságához. A barátok megjelenése egyfelől nagyon nagy könnyebbség az egygyerekes szülőknek, mert amíg a kölykök a szobában játszanak, addig mi felnőttek hirtelen azt sem tudjuk mi mindent csináljunk az értékes szabadidővel. Ez a "probléma" többgyerekes szülőknél nyilván nem áll fenn, ők megszokták, hogy a testvérek néha (többé-kevésbé) lekötik egymást. 

De nekünk, akiknek csak egy gyerkőcünk van, az válik napi rutinná, hogy a gyerek igényeit is figyelembe véve játszunk vele, beszélgessünk vele, mesét nézzünk együtt, pótolandó a hiányzó testvér- vagy baráti társaságot. Ez nem kevés időt és energiát emészt fel napi és heti szinten, nem is beszélve a tanítási szünetekről, amikor a kisgyerek egész nap otthon van, és vagy a szülők valamelyike viszi ide-oda, játszótérre, biciklizni, sétálni stb, vagy otthon kell kitalálni valami hasznos elfoglaltságot, mert egy unatkozó (és emiatt hisztis) gyereknél rosszabb nem nagyon van.

Sokáig a gyerekek egyszerűen túl kicsik még ahhoz, hogy napi szinten baráti kapcsolatban legyenek valakivel, addig a szülőknek kell állni a sarat. Viszont a jó hír, hogy elérkezik az a 7-8 éves kor, amikor a gyerek hirtelen átvedlik egy szociális kapcsolatoktól függő valamivé és onnantól le sem lehet majd őt vakarni a barátairól. Vannak dolgok, amelyek fokozatosan alakulnak ki, és vannak amik szó szerint egyik napról a másikra.

Caioval például két hete lementünk a játszótérre, és gondoltam, ezúttal egy kicsit hosszabb gyeplőre engedem, es nem leszek mindig a sarkában (vagyis látótávolságban), így amíg ő játszott, én elmentem a kisparkba sétálni (ugye a mi lakóparkunk zárt, és a kispark a játszótér mellett van, ezért voltam olyan bátor, hogy egy kicsit távolabb menjek).
Aznap nagyon meleg volt és rengeteg gyerek volt a játszótéren, így annak, hogy volt bő választék potenciális barátokból, valamint, hogy én sem sasoltam a háttérben meg is lett az eredménye: azóta Caio és Lucas a legjobb haverokká avanzsáltak és azóta majdnem napi szinten együtt vannak. 

Persze általában mindig szokott lenni valami, ami a gyereket nem csak a két szép szeme miatt teszi vonzóvá a másik gyerek előtt. Ilyen például egy kafa kisautó, amivel a másik is játszhat, vagy egy gördeszka, egy focilabda, vagy akár színes kréta amit közösen is lehet használni. Nekem anno mindig az a barbie babám volt a népszerű, ami másnak nem volt meg, Caio estetében pedig a Minecraft, egy számítógépes játék vonzza a gyerekeket nagyon, mert minden második fiú meg van érte őrülve. Ha rossz az idő, vagy esik az eső, vagy csak nincs kedvük lenn játszani, akkor jönnek a gyerekek Minecraftozni, én pedig örülök, hogy egyfelől szem előtt vannak, másfelől pedig csinálhatom nyugodtan a dolgom otthon.

A barátok megjelenése egyfelől tehát szuper, másfelől viszont új problémákkal szembesíti mind a szülőt, mind pedig a gyereket: konfliktusok, kiközösítés, összeveszések, kibékülések, tolerancia, csúnya beszéd, helyes viselkedés, rossz viselkedés, hogy csak néhányat említsek. (Ezek persze testvéreknél is előfordulnak, de a haverok általában más családi háttérrel rendelkeznek és amikor vendégsébe jönnek, akkor mindig ismertetni kell az otthoni játékszabályokat)

Az új haverok nemcsak új színt hoznak Caio életébe (és a mi életünkbe), hanem sok olyan szituációt is, ami új nekünk, gyors mérlegelés után gyors döntést kell hozni, vigyázva, hogy ne legyen az ember túl szigorú, de túl megengedő sem, mert se elijeszteni nem szeretnénk a barátokat, se nem akarjuk, hogy a fejünkre nőjjenek. Különösen a fiúk. 

Mert ebben a korban a fiúk már nem ülnek a szőnyegen illedelmesen és tologatják az autókat, vagy legóból várat építenek. Nem, a fiúk házon belül is (előbb vagy utóbb) katonásat játszanak, ugrálnak az ágyon, lógnak a szekrényről, eltörnek dolgokat, kiabálnak, hajbakapnak, kibékülnek, hangosan röhögnek, különösképpen akkor, ha káromkodást hallanak, vagy pukiznak, büfögnek és ez utóbbi kettő halál vicces ugye, szóval észnél kell lenni, mikor az ember szépen elkezdi felállítani a szabályokat, hogy nehogy egy börtönt alakítson ki otthon ahol semmit sem szabad csinálni, mert akkor egy idő után a barátok (és a gyerek is) találnak más helyet a szórakozásra. 

Caioval egyelőre még nem történt szélsőséges dolog, hogy nagyon közbe kellett volna avatkoznunk, habár mikor három gyerek játszik együtt, a kiközösítés valahol, valamilyen szinten mindig felüti a fejét, de ez idáig sikerült az ilyenfajta problémát is megoldanunk. 

Szombaton szülinapoztunk is, Gabrielnek volt a 8. szülinapja. Ő is a Minecraft őrültek táborába tartozik és ezért a dekoráció is ennek megfelelő volt. Itt ugye szokás egy asztalt felállítani és arra pakolni a tortát, a sütiket és a mini ajándékokat, amiket a vendégek a buli után hazavihetnek emlékbe.

Gabriel éppenséggel úgy került Caio látószögébe, hogy Eclezio barátkozott össze először Gustavoval, Gabriel apukájával. Mivel itt laknak a szomszédban, ezért néha átjárunk egymáshoz, a múltkor például uno-t játszottunk velük egész este. Gabriel és Caio nem a legjobb barátok ugyan, de jól kijönnek és amikor összetalálkoznak a játszótéren, akkor rögtön elkezdenek játszani (vagyis inkább rohangálni).

A szülinap is jól sikerült, volt mini coxinha, mini virsli meg más mini falatkák. Gustavoék béreltek két animátort is, akik szórakoztatták a gyerekeket, arcot festettek, valamint egyikük beöltözött Steve-nek a Minecraftból.

Másnap a családdal grilleztünk lent a kertben. Összesen öt darab grillezős rész van kialakítva a lakóparkban és előre le kell foglalni, ha valaki használni akarja. Mivel nagyon sok család él a lakóparkban, ezért néha hetekkel előre meg kell csinálni a foglalást, amivel csak az a probléma, hogy az időjárást ennyire előre nem lehet látni, így néha sanszos, hogy az ember belefut egy-egy esős hétvégébe. Mi is belefutottunk egy ilyenbe múlt héten, így a kellemes, ráérős sütögetés helyett egy viszonylag rohanós, fázós, kaját gyorsan belapátolós összejövetel lett, ami pont ellentéte annak, amit én amúgy a grillezésről el szoktam képzelni. 

A másik, hogy ha tudom, hogy hűvös, esős idő van aznap, akkor fogom magam és húzok zoknit, veszek pulcsit, esetleg dzsekit, nem nyári ruhában, mezítláb és papucsban érkezem és ülök ott dideregve, percenként panaszkodva, hogy mennyire fázom. Mint ahogy például az anyósom tette.

Vagy ha tudom, hogy grillezni fogok, és még azt is belekalkulálom, hogy az emberek nem fognak perce pontosan érkezni, plusz tűzgyújtás, plusz sütési idő, akkor esetleg több reggelit veszek magamhoz aznap reggel és még tízórait is eszem, hogy délután kettőkor ne úgy álljak a grill körül a többiekkel, mint egy éhes farkascsorda, ami egy hete nem látott friss húst.  Mint ahogy tette ezt gyakorlatilag mindenki, akiket meghívtunk.

Összefoglalva, ez a grillezés inkább hasonlított egy teljesítménytúrához (lecipelni a fél konyhát a kertbe, majd vissza, ki ér előbb a vájúhoz, kinek jut több hús és saláta, végül ki mosogat el, mindezt 4 óra hossza alatt), így azt hiszem, a következőt ilyen formában inkább kihagyom. 
Ja, egyébként csináltam kaszinótojást, és állítólag ízlett mindenkinek, bár nem tudom az egészben lenyelt félbevágott főtt tojások mennyire adták vissza az élményt...


Gabriel a Minecraft asztal előtt



 Minecraft szereplők: Steve és Creeper

 Minecraft szereplők: Enderman, Creeper fej, Steve és sheep

Brigadeiro Minecraft-ba öltöztetve




 Barátom, Steve 

Gustavo és kis családja


Családi grillezés













2016. szeptember 20., kedd

Ciki vagy nem ciki...?...Embarrassing or not...?

Vennem kell egy minitermoszt. A múlkor levittem Caiot a játszótérre és már nem volt időm meginni a kávémat, így gondoltam leviszem a bögrémet is. Azaz csak vittem volna, mert előtte volt egy kis afférom Eclezióval, aki egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől (mármint, hogy én a téren egy régi bögréből kortyolgatom a kávét), mert hát az HOGY NÉZ KI. És különben is, SENKI nem SZOKTA az utcán / téren / tengerparton bögréből inni a kávéját. Ha gondolom, inkább igyam meg most, Caio tud várni öt percet (haha! de én kortyolgatni szeretem a kávémat, nem csak úgy bedönteni!) vagy mondjak le róla, vagy oké, vihetem, de akkor ő nem jön (mármint Eclezio). Végül megegyeztünk, hogy most itthon iszom meg a kávémat, és később veszek egy termoszt...

Eldugult a WC, vennünk kellett egy új pumpát, mert a régi nem volt túl jó minőségű és nem "működött" a funkciójának megfelelően. Hazahoztuk az új pumpát és amikor arra került a sor, hogy a garázsból felvigyük a szatyrokat a lakásba, egy váratlan probléma merült fel: nincs elég szatyor, hogy a pumpát jól bebugyolálva, úgy, hogy SENKI ne lássa, felvigyük a lakásba. Akkor vajon hogyan fogjuk felvinni? Talán most itt hagyjuk a kocsiban, felvisszük a többi cuccot, és hozunk vissza bugyoláló anyagot, becsomagoljuk a pumpát és úgy visszük fel. Ez mind Eclezio ötlete volt, igen. De mivel (szerencsére?) az én ereimben nem brazil vér csörgedezik, ezért csak úgy szimplán magamhoz vettem a pumpát és Aki nem lép egyszerre! felmasíroztam vele a lakásba. Marha nagy mázlink volt egyébként, mert senkivel nem találkoztunk a lakásba felvezető úton...

Elmentünk egy kalandparkba Sao Roque-ban, és mivel ez egy jó fél napos program volt, pakoltam be magunknak gyümölcsöket (almát, körtét, nektarint) és vizet. Egy idő után eléggé hosszú sorok kezdtek kialakulni mindenhol, és amíg a csúzdákra vártunk Eclezio kért tőlem egy almát. A gyümölcsök a táskámban voltak egy szatyorban, így elővettem a szatyrot, és odanyújtottam Eclezionak, hogy válasszon egy almát onnan. Azaz csak nyújtottam volna, mert akkorra Eclezio már két méterrel arrébb, hátat fordítva, mérgesen pillantgatott hátra, hogy hát mégis mi a francot művelek?? MŰANYAG SZATYORBÓL kínálom neki az almát az emberek között, mikor itt SENKI nem SZOKTA így elővenni a kaját a táskájából??
No comment, a történet vége annyi, hogy aznap a férjem nem evett almát, bezártam az összeset a táskámba és később az egyiket lassan elmajszoltam az orra előtt. A többi ember szeme láttára...

Nagyon szeretjük a rántott husit, és itt árulnak kockára vágot csirkemellet is, és néha azokat szoktam bepanírozni és kisütni, meg készítek hozzá rizi-bizit. Viszont előfordul, hogy nincs itthon friss hús, csak előre fagyasztott csirke nuggets. Egyszer ez utóbbit sütöttem ki és tettem be egy dobozba a rizs mellé Eclezionak, hogy vigye el ebédre a munkahelyére.
Reggel viszont látom, hogy a doboz ott maradt a hűtőben, így szóltam Eclezionak, hogy elfelejtette elvinni az ebédjét.
- Ööööö...nem felejtettem el...
- Akkor miért nem vitted el?
- Öööö...hát mert ciki...
- Ciki?? Mi a ciki?
- Hát a nuggets...olyan EGYSZERŰ, OLCSÓ kaja, mit szólnak a kollégák....

Ekkor csak egy dolog jutott ekkor az eszembe: Szegény...milyen rossz lehet ennyire azt nézni mit szól a másik ember ahhoz, hogy te mit csinálsz kint az utcán vagy akár a munkahelyeden. (Azért a kontraszt elég nagy itt a londonihoz képest, ahol tulajdonképpen tök mindegy mit csinálsz és hogy nézel ki, és úgy látom a férjem most elkezdett visszatalálni a gyökereihez és kezd úgy viselkedni, ahogy itt elvárják. Könnyű nekem, vele ellentétben én megint külföldi vagyok, és valszeg azt se érteném meg, ha valaki beszólna az utcán).

De aztán lassan rájöttem, hogy igen, itt az emberek nagyon adnak a külcsínre, ami egyfelől dícséretes, mert például ritka az ápolatlan, büdös ember. A nők szépen rendben tartják a frizurájukat, a manikűr mindenhol alap, a tiszta, vasalt ruha is, és a férfiak is illatosak, valahogy még a munkásoknak sincs izzadságszaga. 
Ezen kívül itt fontos, hogy milyen színben tűnsz fel az emberek előtt. Egy bizonyos (nem is annyira magas) jövedelem fölött számít az autó, a pozíció, hogy milyen lakásban laksz, hogy hol laksz, és hogy merre utaztál már, és egyáltalán, hogy mennyire tűnsz sikeresnek mások előtt.

Hogy emögött a "siker" mögött mi van, az esetenként sokkal kevésbé számít. Szép és drága autóm van, igaz, hogy részletre vettem és emiatt a lakást már nem sikerült berendezni, de nem baj, mert a lakást belülről nem látják az emberek, az autót viszont igen.

Rendeztem a gyereknek egy marha drága szülinapi bulit, a gatyám ráment és nem tudom mit fogunk enni ebben a hónapban, de nem baj, mert mindenki látta milyen ügyes vagyok, és mennyire fontos a gyerek, és persze azt is, hogy én még ezt is megengedhetem magamnak.

Mint ahogy azt is, hogy ha egy picivel hosszabb az a bizonyos takaró, akkor rögtön költenem kell, olyan dolgokra, amit mindenki lát, ami látványos, és amiről ezer képet fel lehet lőni a Facebookra. Ez most van, ez most számít, később majd kiböjtölöm ha kell.

A magamutogatás itt fontos. Mégis, sok ember nem lesz ettől kevésbé szimpatikus, egyszerűen azért, mert itt mindenki ezt csinálja, és az emberek megszokták, hogy megmutatják azt, amire büszkék és megdícsérik egymást.
Büszkék arra, ha sikerül az egyetem, arra, ha jó állásuk van, és ha előléptették őket. Büszkék, ha sikerül márkás autót venniük, vagy ha jó iskolába tudják járatni a gyereket. Arra is büszkék, ha sok jó barátjuk van, vagy ha jól sikerült egy családi barbeque a hétvégén és egyáltalán nem rejtik a véka alá az örömüket. A közösségi oldalakon ódákat zengenek családtagjaikról, ha születésnap, házassági évforduló vagy egyéb családi esemény van, akkor hosszú bejegyzésekben köszönik meg istennek, hogy találkozhattak életük szerelmével, hogy ilyen fantasztikus barátaik / szüleik / gyerekeik vannak. És kifejezik szeretetüket. 

A fonákja ennek a fene nagy büszkeségnek viszont az irigység. És a vicc az, hogy sohasem a tanulatlan ember irigy a tanultra, hanem az, aki egy szinten van a másikkal, vagyis a tanult, gazdag ember a másik tanult gazdag emberre. Vagy arra, aki szerinte többet ért el, vagy legalábbis ÚGY TŰNIK, hogy többet ért el valamiben. 
Az emberek itt kényszert éreznek arra, hogy megmutassák a világnak mi mindent sikerült elérniük, ugyanakkor óvatosnak is kell lenniük, hogy ne szabadítsanak magukra sok irigy embert. 

Ennek a "megmutatom a világnak mit tudok" hozzáálláshoz a pozitív hozadéka az, hogy sokan nagyon sokat hajtanak azért, hogy elérjék azt amit szeretnének, és erre ez a versenykörnyezet jól rásegít. Egyesek hihetetlen munkatempót diktálnak, reggel 6-kor indulnak a munkahelyre, aztán munka után esti iskola, tanfolyam, PhD, és van, aki még ezek után megy nyelvet tanulni vagy a konditerembe.
Nemrég hozzám is bejelentkezett egy potenciális tanuló, egy 30-as éveiben levő pár, hogy Skype-on szeretnének angolt tanulni, de csak este 11 és éjfél között érnének rá. Hetente háromszor...(amúgy nem vállaltam be őket, mert lehet, hogy nekik nem, de nekem ez már túl sok lett volna, és szeretném ha a napi 8 óra munka ne hajnali egykor érjen véget)

Visszatérve a mások előtt való megfelelésre, ez nemcsak a tanulásra vonatkozik, hanem a megjelenésre is. Nyáron például az a szokás, hogy a nők (vagy lányok) rövidnadrágban vagy rövid farmerban és spagettipántos topban vannak. Mindenki. És hosszú a hajuk. Alig látni olyat, aki nyári ruhában van, vagy akár bőszárú, könnyű hosszúnadrágban, vagy rövid a haja. Pedig a boltok éppenséggel kínálnak lehetőséget a különböző stílulosokhoz, de ritka mint a fehér holló, hogy egyedi megjelenésű nőt látni az utcán (persze most a Santos méretű, vagy annál kisebb városokról beszélek, nem Sao Paulo bohémnegyedéről).
Kicsit úgy érzem, hogy ez valahol elég merev egy ilyen nyitott, barátságos társadalomban de ugyanakkor tetszik, hogy az embereket ilyen szempontból érdekli, hogy mit gondol a másik, és nem a maguk kis befordult világában élnek. 

Szeretnek az emberek beállni a sorba és nem különcködéssel, hanem eredményekkel kitűnni a tömegből, mégha az eredmény, a felsőkategóriás autó hivalkodónak tűnik is. Erről amúgy egyszer megkérdeztem Ecleziót is: 
- Miért szeretik itt az emberek annyira megmutatni, hogy sikeresek? 
- Mert hülyék...

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

I have to buy a mini-thermos. The other day I took Caio to the playground but before I hadn`t had time to drink my coffee, so I thought I would walk down with the mug in my hand. I.e. I would have only taken it because I had a small dispute with Eclezio about it. He was not thrilled at all with the idea that I wanted to drink my coffee on the playground, because, as he said, people here USUALLY don`t drink coffee from mug on the playground / street / beach hence I shouldn`t do it either. It`s very embarrassing. If I don`t mind, it`s better to I drink it now, or just leave it or I can take it down, but then he wouldn`t accompany us. The end of the story was, that I left the mug in the flat and promised him that later I would buy a mini-thermos for this purpose...

Our toilet got clogged and we had to buy a new pump because the old one didn`t have the best quality and didn`t work very well in accordance with it`s function...
We brought the new pump home and when it came to bring up the shopping bags from the garage to the apartment suddenly an unexpected problem occurred: there isn`t enough plastic bags to wrap the pump so NO ONE can see it...How can we take it up then? Perhaps if we leave it in the car for now and later we return with sufficient amount of wrapping paper or plastic bags, wrap it and take home...Needless to say that all above was Eclezio`s idea, but since I am not Brazilian (fortunately?) I just grabbed the pump and marched with it to the flat. By the way, we were really lucky that we didn`t bump into any of our neighbours on the way upstairs....

We went to an adventure park in Sao Roque and since it was a half-day program I packed some fruits (apples, pears and nectarines) and a bottle of water. After a while queues started to get long and while we were waiting for our turn at the slides, Eclezio asked me for an apple. The fruits were in a plastic bag in my bag so I handed it over to Eclezio to pick an apple from there. I. e. I would have only handed it over because by that time he was already 5 metres away, his back turned and glanced at me over his shoulder angrily showing: What the hell are you doing?? People here DO NOT eat fruits from plastic bags, it is sooo embarrassing...! Hello Bridget, well, I didn`t really get what exactly was his point but the end of the story was that he didn`t eat any fruits on that day while I did...

We love chicken schnitzel and because here I can buy diced chicken breast I usually bread that one and make rice for side dish. However sometimes it happens that we don`t have fresh chicken breast at home on stock, only frozen chicken nuggets.
The other day I fried the latter to prepare a lunch box to Eclezio. On the next morning though I saw that the box was still in the fridge I texted to Eclezio that it seemed he forgot his lunchbox.
- Hmmmm...I haven`t forgotten...
- Then why didn`t you take it with you?
- Hmmmm...because it`s embarrassing...
- Embarrassing?? What do you mean?
- Chicken nuggets with rice...it is a so CHEAP and SIMPLE dish...what my colleagues would think...?

And then only one thing came into my mind...Poor thing. It must be very hard to care about other people`s opinion in 24/7.

Then I realized that yes, basically that is what most of the people do here: showing off. I don`t mean they are always showing off to get attention or to be noticed or recognised. Showing off here has a less selfish meaning: pride.

Which is actually not a very bad attitude sometimes. For example women are proud of their appearance so they want to show it to the others. They really take care of their hair and body, their manicures are done every week and often go to the gym. Both of the women and men are well-groomed, well-dressed and smell good. 

Having a degree and being in a good position, owning a good car, having own flat, living in a popular area or travelling abroad frequently mean that you are successful, you do well and it is important to show it to people. What is behind of all these "success" doesn`t count because it is hidden and people can see only the shine and glamour.

Some people have expensive cars even if they cannot afford it for example because they have bought a flat or a house and they have to pay mortgage but the mortgage is something invisible while the car (flat / house) is seen by people every day.

They organise expensive birthday party for the kids, despite they will be in trouble to pay the bills at the end of the month. It doesn`t matter because the bills are something invisible while a party is spectacular, something that the others can see. The message is this: I am good, I am capable to live like this and I can afford to do whatever I want.  

Showing off here is important for people still, it doesn`t make them less sympathetic or kind because it is something that everybody does and people get used to show the things they are proud of and compliment to each other.

An important place for showing off and compliments are the community websites. Be it a special event, a happy holiday, a well organised BBQ, or just a sunny weekend on the beach, people love to share their happiness and feelings on the web. Everybody is aware and informed on the first place that you are in love with your husband, or grateful for having children, or having the most fantastic parents / work / friends ever.

The flip side of this showing off attitude is envy or jealousy of course. You can show what you have but must be careful WHOM you share it with. Still, people here are often envious of tangible and intangible things just because they assume that others have what they desire.

On the other hand though jealousy and showing off attitude have some positive results too. It creates a competitive environment where people work harder to achieve what they want and other people`s success motivates them. 
Being cared about other`s people opinion also has positive side however what I can see is that it makes people less flexible and feel more comfortable toeing the line. For example 99% of women have long hair. In summer they wear short and top. All of them. I barely can see women wearing either nice summer dresses or light trousers and young girls with short, stylish hair.
Uniqueness is not a very popular thing here at least in terms of appearance. People like to stand out the crowd by not being extravagant but rather with their achievement. 
That is what I can see here. So once I asked Eclezio about it:

- In your opinion, why do people like to show off in Brazil so much?
- Because they are idiot...

2016. augusztus 17., szerda

Brazília pozitív szemmel...Seeing Brazil through positive eyes...

Manapság az olimpia kapcsán jó sok cikk szerepel Brazíliáról, a helyi és a külföldi sajtóban egyaránt, és sajnos ezeknek a legnagyobb része nem állítja be (vagy legalábbis az olimpia kezdetéig nem állította be) túl pozitívan sem az országot, sem pedig a brazilokat.
Ugye nem kell bemutatni a Zika-vírus körüli hisztit, a korrupciós botrányokat, hogy az ország gazdasága válságban van, az olimpiához kapcsolódó költekezés mértéke folyamatosan szembe volt állítva a favellák nyomorával, hogy vajon elkészülnek-e a brazilok időre az olimpiai helyszínekkel, valamint a riói közbiztonság, avagy a helyi bűnözés kivetítése az egész országra.

A közbiztonság mindig külön hangsúlyt kap, annyira, hogy magyarországi családtagjaim és barátaim folyton kérdezgetik, hogy minden rendben van-e velünk, jól vagyunk-e, nem történt ugye semmi "baj", mert hát annyi rosszat hallani az országról.

A föntiek mind valós problémák persze, mindegyik hír része a mindennapoknak, itt is. A baj az, hogy ezen a négy-öt témán kívül mást nem is lehet mostanában olvasni Brazíliáról, pedig lenne bőven mit írni vagy publikálni másról is.

Igen, tudjuk, hogy Brazília nagy bajban van, persze. Tudjuk, hogy senki sincs biztonságban az utcákon, persze. Azt is tudjuk, hogy naponta történnek rablások, gyilkosságok, tragédiák, dehát hol nem? Mindenkinek félni kell a szúnyogoktól, mert aztán könnyen "belehalhatunk", akár egy csípésbe is, persze. 
Milyen jó érzés, hogy ezeket tudjuk, és, hogy naponta nyomja le a sajtó a torkunkon, hogy mekkora szar itt az élet.

Erre rátesznek még azok az újdonsült brazil ismerőseim, barátaim is, akik egyszerűen nem értik, hogyan költözhet valaki a tökéletesnek hitt Európából ide, a tökéletlen Brazíliába. Ez utóbbinak nagyon nehéz elmagyarázni, hogy bizony a tengerentúl messze nem olyan, mint amilyennek ők gondolják. Mert lehet, hogy Nyugat-Európa gazdasága erősebb, de az emberek brazil szemmel nézve rendkívül barátságtalanok, távolságtartóak, képmutatóak, esetleg nem olyan segítőkészek, mint itt. Hogy vannak olyan kelet-európai országok, ahol egy külföldi nemhogy nem különleges valaki, hanem egyenesen utálják őket. Hogy a jó öreg Európában előfordul, hogy az embernek nincsenek jogai, soha, semmikor. A gyereknek kuss van otthon, a tanulónak kuss van az iskolában, a dolgozónak kuss van a főnökei előtt, az állampolgárnak kuss van hivatalos szerveknél, az ügyfélnek kuss van ügyintéző előtt, a vásárónak pedig az eladó előtt, mert nehogy már a gyereknek/tanulónak/beosztottnak/állampolgárnak/ügyfélnek/vendégnek legyen igaza.
Nehéz ezt elmagyarázni, mert megérteni csak akkor lehet, ha az ember már átélte, és lakott pár országban, tehát van összehasonlítási alapja.

Én eléggé pozitív beállítottságú ember vagyok, és néha bizony már elegem van abból, hogy az emberek mindig csak a rosszat, a problémát, a botrányt hallják vagy akarják meghallani, legyen szó bármiről is, beleértve magukat a brazilokat is. Itt az emberek eléggé "közélet-érzékenyek" tehát szeretnek politizálni, szidni a politikusokat, tele van a tökük a korrupcióval és ennek minden beszélgetés alkalmával hangot is adnak. Nehéz az embernek kivonni magát, és akkor még az újságok és az internet is ezzel van tele.

Viszont az itteniek legalább tudják, hogy miről beszélnek, míg ha kinyitok egy nem brazil ujságot, a negatív szalagcímek kiszúrják a szemem. Még véletlenül se egy jó hír, egy pozitív megközelítés, ne legyünk jóindulatúak, fröcsögjünk, mert az milyen jó. 

Gondoltam tehát, összeállítok egy listát az ujságban leggyakrabban szereplő témákról és hozzáteszem a saját kommentjeim, hogy én mit látok mindezekből a mindennapokban, pozitív szemmel.

Zika-vírus: 

Ennek a vírusnak a terjedése inkább Észak-Brazíliára (Santos nem ott van), azon belül is a szegényebb régiókra jellemző. Főleg ott, ahol vagy kevésbé működik a megelőző kampány (például, hogy ne hagyjunk kint vizet állni, mert abba petéznek bele a szúnyogok), vagy pedig a terhességmegelőzés nem működik megfelelően, például vallási okokból. A szúnyogok által okozott vírusok, mint a zika és a dengue veszélyt jelentenek, de folyamatos odafigyeléssel (például szúnyogriasztó krémek, sprék) megelőzhető a csípés. 
Mi nem tudunk senkiről aki a környezetünkben elkapott volna bármilyen, szúnyog által okozott vírust. Északon is vannak rokonaink, de onnan sem érkeztek ilyen hírek. A hírekben ez sokkal jobban fel lett fújva és ügyesen generált pánikhangulatot, főleg az olimpia előtt.

Viszont ha már szúnyog, és csípés, akkor megemlíteném a borrachudo-t (ejtsd: bohasudo), ami egy alattomos kis rohadék mini szúnyog, és amelynek a csípése iszonyúan fáj és viszket. Eddig háromszor volt balszerencsém találkozni ezzel a döggel, és nem volt kellemes élmény egyik sem. 
A szúnyog alacsonyan, a talaj közelében repül, ezért csípett meg a bokámon többször is. A csípés azonnal érezhető, mintha tűvel szúrnának meg és a piros folt közepén látszik a tűhegynyi szúrás. De ez még csak a kezdet. Aki arra érzékeny (és én az vagyok), arra pár nap jegelés, krémezés és lábfelpolcolás vár. 
borrachudo csípésétől estére általában teljesen bedagad a bokám (vagy ahol megcsíp), hiába kenek rá krémet. A legjobb a viszketés, a fájdalom és a duzzanat ellen a hideg, vagyis a jegelés, csakúgy mint bokaficamnál. Másnap éri el a duzzanat a csúcspontját, és akkor viszket a legjobban. Az a nap jegelés nélkül maga a pokol. A viszketés csak harmadnapra múlik el, a duzzanatnak viszont kellett még pár nap mire teljesen felszívódik. Aztán a piros folt lilás színt ölt, és annak is kell vagy egy hét mire teljesen eltűnik. 

Korrupció:

Ez itt is napi téma és a brazilok is ugyanúgy utálják a korrupt politikusokat, mint bármely más nép. Nincs olyan társalgás, amiben fel ne jönnének a "rohadt politikusok". Nagyon sokan nem értenek egyet az olimpiára költött milliókkal itt sem, és mérgesek a kormányra az egészségügy, az oktatás, a szegénység és az infrastruktúra állapota miatt.
Nagyon sok a tüntetés, az emberek folyamatosan reménykednek a pozitiv változásban, ami ki tudja mikor jön el. 

Gazdasági válság, Brazília nagy bajban van:

Most nem számokat írok, meg statisztikát, az ott van az interneten. Egy kontinensnyi országról beszélünk, így tehát én csak Sao Paulo államról tudok nyilatkozni, nyilván az északi területeken jelentős az eltérés, de ugyanakkor azt is hozzátenném, hogy a délieken viszont nem.

Itt például nincs olyan ismerősünk, barátunk, családtagunk, akinek nincs munkája. Amit látok az az, hogy az üzletek és éttermek folyton tele vannak. Vidámpark, vásár, egyéb látványosságok, minimum fél óra sorban állás, annyi ember van.
Az utakon látok BMW-ket, Mini Cooper-eket, egyéb közép- vagy felsőkategóriás járműveket. Az emberek az utcán szép ruhákban járnak, a nőknek alap a manikűr, és a hosszú hajukat rendben tartó fodrász. 
Az emberek minden alkalmat megragadnak a partizásra, és a barbeque-zásra, szülinapokat rendeznek, és ekkor sem nyilván ropit esznek és vizet isznak.
Azok, akik nagy cégeknél dolgoznak Sao Pauloban, jól keresnek. Évente-kétévente autócsere, bejárónő, utazások évente többször is. A cégek kínálnak juttatásokat, bónuszt, étkezési utalványt, 13. havi fizetést, nyaralási hozzájárulást. Majdnem minden hónapra jut egy munkaszüneti nap és így hosszú hétvége.
A szegényebb (vagy kevésbe tanult) réteg talán nem utazik annyit és alacsonyabb kategóriájú autóval jár, viszont sokaknak van munkája, amiből tisztességesen meg tudnak élni. Nem a favellákkal kellene egész Brazíliát azonosítani, csak ez sokkal érdekesebb téma, mint az, hogy a családok jól elvannak napi szinten.

Olimpia:

Sokat költöttek rá, nagyon sokat, de a megnyitó fantasztikus volt, és most így félidőben úgy néz ki nem sok alapja volt a rengeteg riogatásnak. Megcsinálták a brazilok, és jól csinálták meg. Erről ennyit.

Rio de Janeiro: 

Veszélyes város? Az. Akkor meg minek mész oda? Vagy ha mégis, és valaki akkora szerencsében részesül, hogy eljut a világ másik pontjából Dél-Amerikába, akkor egy kis szervezéssel Riót is gond nélkül megnézheti. Idegenvezető, ha nem beszéled a nyelvet, elektronikus dolgokat nem mutogatjuk az utcán a kezünkben, és tömött pénztárcával sem indulunk várost nézni. Rióra elég pár nap, utána el lehet menni olyan városokba is, mint Paraty, Campos do Jordao, Manaus, Brazíliaváros, Curitiba, ahol a közbiztonság európai színvonalú.

Sao Paulo: 

Ugyanaz vonatkozik rá, mint Rióra. Nem túl biztonságos, ezt figyelembe kell venni, de nem is kell heteket ott tölteni. Maga a város hatalmas, de ki lehet válogatni néhány nevezetességet, aztán pedig húzni tovább vidékre.


És ami nem szerepel az újságokban mert jó hír, tehát ki nem szarja le:

Szépséges környezet

Az ember mihelyt elhagyja a nagyvárosi dzsungelt, lélegzetelállító természeti környezettel találja szembe magát: a rengeteg zölddel, az Atlanti-óceán mentén elterülő atlanti esőerdővel, északon a félsivatagos területekkel, nyugaton az Amazonas folyóval és esőerdőkkel, délen pedig az európaira emlékeztető városokkal. Az ország egyéb tájai még ennél is változatosabbak: szavannák, nagy kiterjedésű füves és cserjés területek, fenyőerdők, pálmaligetek váltják egymást.
Felfedezni az ország természeti szépségeit és állatvilágát, maga a csoda.

Vízesések

Nemcsak az Iguacu lehet az uticél. Itt Sao Paulo államban is vannak kisebb-nagyobb vízesések, az egyik ilyen Aguas de Sao Pedro például, ahová majd nyáron mindenképpen el akarunk menni.

Kicsi ékszerdoboz városkák

A fent említett Paraty, Embus das Artes, Holambra, Campos do Jordao, Ilhabela plusz még ezer meg egy hely, ahová remélem majd egyenként mi is ellátogatunk. 

A brazilok kedvessége

Azt hiszem azzal mindenki egyetért (már akinek vannak brazil ismerősei), hogy hihetetlenül kedves emberek és akkora szívük van, hogy beleférne az egész ország. Különösen kedvesek a gyerekekkel és udvariasak az idősekkel. Biztosan van különbség nagyváros és vidék között itt is, de alapvetően mosolygósak, kommunikatívak, érdeklődőek és kiváncsiak. Emiatt jó közöttük lenni, kellemese atmoszférája van a helynek, ahol brazilok laknak.

Szolgáltatások

Legyen az étterem, hivatal, bank vagy üzlet, mindenki mosolyog, a kereskedelemben megvan a vásárlóért minden szemlélet. Ennek ugyan két más oka is van, nemcsak a kultúra. Az egyik, hogy Brazíliában nincs munkanélküli segély. Ha valaki elveszíti a munkáját és hosszú távon nem talál másikat, nagy bajba kerülhet. Éppen ezért az emberek törekednek arra, hogy megtartsák a munkájukat és jól csinálják azt. Nem kockáztathatják, hogy például udvariatlanság miatt felmondjanak nekik. 
A másik, hogy a kereskedelemben, a nagyobb áruháztól kezdve a kisebb cipőboltig minden eladó jutalékot kap az eladott aru után. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy belépsz a boltba és rögtön öt eladó ugrik a nyakadba, vagy az, aki a legközelebb állt hozzád. Ő fog segíteni neked, asszisztál, és amikor fizetsz, az ő neve kerül az eladott termék mellé a rendszerben. Van, hogy a vevő annyira nem igényli, hogy az eladó kövesse és csak nézelődik, ekkor az eladó távolról figyeli és ha a vevő mégis úgy dönt, hogy vásárol, akkor máris ugrik. 
Nem is illik egyik eladótól a másikig ugrálni, hanem megmaradni annál, aki legelőször felajánlotta a segítségét. Ő ezért kap pénzt.

Ennyit tehát a pozitív szemléletről, és amivel szerintem könnyebb az élet: mindig a jó oldalát látni a dolgoknak.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nowadays there are many articles about Brazil in the papers, especially in connection with the Olympics, and unfortunately most of them don`t write (or haven`t been writing) too positive about the country and the Brazilians.

As we are all aware of the Zika virus, political scandals regarding Dilma`s impeachment, the ongoing news about corruption that caused the country`s economic crisis, the expenses related to the Olympics and which constantly contrasts with the poverty of the slams.  

Whether or not Brazil was going to be ready with all of the venues by the beginning of the games and needless to say public safety has been always highlighted when it comes to talk about Brazil. I mean Rio. Oh no, I almost forgot: Brazil is NOT Rio...

And this is what I have to explain from time to time to my family in Europe, that Brazil is not Rio. Brazil is not Sao Paulo city. Brazil is a huge, continent-size country, with wonderful environment, people and beautiful small towns.

Of course, above news topics present real problems. They are on TV and radio on a daily basis and part of the Brazilians` life. The problem is that apart from these I can barely see positive news about the country. Only about problems, about scandals, about corruption however there would be so many other things that could be published. 

Yes, we all know that Brazil is in trouble, thanks. That we can die from even a single mosquito bite any day - another shiver on the back. That people can be robbed or killed or other tragedy could happen with them - what a happy thought before leaving the house every day, isn`t it? 
And what a wonderful feeling it is that we are reminded for all of these every single day by the paper, by the news or by other fellow people, that life is basically shit in Brazil.

In addition to that sometimes my own Brazilian friends and acquaintances are surprised and simply don`t understand why someone decides to move from the so called perfect Europe to the imperfect Brazil. The latter is very difficult to explain that the overseas is far not that wonderful as they think. 
That the economy of Western-Europe might be stronger but from Brazilian point of view people are extremely unfriendly and distant keeper, hypocritical and not so helpful as the ones in Brazil.
That in Eastern-Europe foreigners have to face with strong xenophobia, and being felt hated. 
That in the old Europe there are countries where an average person never has rights: you must shut up as a child when you have issue with your parents. You must shut up as a student when you have issue with your teacher. You must shut up as an employee when you have issue with your boss. You must shut up as a citizen when you have issue with authorities. You must shut up as a client when you have issue with your bank. And you must shut up as a customer when you have issue in any commercial unit. How dare you expect that you are right and the other side should take effort on your favour??

It`s something that is difficult to explain here because it can be understood only if the one has experienced it, has lived in it and had chance to live in other countries so has the basis of comparison. 

I am a quite positive person and sometimes I am really sick of the fact that people always see the dark side of things. That they always focus on problems, bad news and scandals and ignore everything which is positive, including Brazilian people themselves. 
Here people are very "public issues sensitive" hence corruption, politicians, economic problems are always on the spot and part of most of conversations. It`s hard to extract myself of it and not to hear or not to listen, what`s more headlines on the internet and on TV is full of these subjects too. Barely some positive, happy or constructive are shown.

Therefore I thought I would pick some of these headlines and make my own comments what I can see through positive eyes:

Zika virus:

The virus has spread mainly in Northern Brazil, typically in the poorer areas. Especially where either protection campaign were less effective (for example not to leave water standing out because the mosquitoes lay eggs in it) or prevention of pregnancies were not working due to religious reasons. 
The virus caused by mosquitoes such as zika and dengue means threat but constant attention can prevent it by using repellent creams and sprays. 
I don`t know about anybody in my environment who caught the virus, also we have relative in the Northern area but no one got infected. 
I feel that the whole Zika thing got more publicity just because of the Olympics, generating more panic than it should be.

By the way, taking about mosquitoes, I would mentioned the borrachudo (pronunce: bohashudo) which is a tiny, sneaky, little bastard mosquito that`s bite is terribly painful and itchy. 
So far, I have had the misfortune to be bitten three times already, causing pain and swollen ankles for days. The only relief for the itching is ice and cream combination however it takes for at least one week to get over all of the painful symptoms. 

Corruption:

It`s a serious problem in Brazil, I know. Brazilians also hate corruption and corrupt politicians, in the same way as other countries` nations. This topic is in the news on a daily basis and there is barely a conversation where "the bloody politicians" don`t come up. 
A lot of people don`t agree with the millions were spent on the Olympics and they are angry because of the condition of public health care, public schools, poverty and the infrastructure. 
There are a lot of demonstrations for a positive change and people keep hoping that one day Brazil will be the country they could be proud of to live in.

Economic crisis, Brazil is in deep trouble:

I am not going to write GDP numbers and statistics, all can be found on the internet. I am going to write about what I actually see here. Of course, I can comment about only Sao Paulo state and believe that there are differences in the Northern areas but at the same time I also believe the that Southern part is just fine too. 

In my environment for example I don`t know about anybody who doesn`t have a job. What I can see is that restaurants, buffets, shopping malls,  super- and hypermarkets are always full of people (and they come to spend of course). Waiting time in Fun parks, or Acquaparks are always at last over half an hour, so many people go for fun. 

On the roads I can BMWs, Mini Coopers and other middle- or high category cars.  Car owners change their cars in every other year. A lot of people have maid, they travel more times a year and they spend on long travels like to see Disneyland in Orlando in the U.S.
People on the street wear nice clothes, women`s hair are taken care by hairdresser and their manicures are always fresh.

People take all of their opportunity for BBQ, Bday parties, or just having party in any occasion. Big companies in Sao Paulo pay well and offer benefits such as the 13th month salary, holiday contribution, meal voucher and private health care.

The poorer (or less educated) class maybe don`t travel so much or have less expensive car but many people have job so they can live decently.

Brazil as a country shouldn`t be identified with the favellas, mainly not those ones in Rio and Sao Paulo.

Olympics:

A lot of money were spent on it, yes, but the opening ceremony was fantastic, and now in the halfway we can tell that Brazil did it, and they did a very good job. That`s all.

Rio de Janeiro:

It`s a very dangerous city, isn`t it? Then why to go there? Or if so, and someone is such lucky to get there from the other side of the world, it`s worth to be prepared for its dangerous being and don`t spend more time just as it is necessary. Organised sightseeing with tourist guides, special attention to the electronics and pockets, avoiding certain areas could make any Rio trip safe and sound. 
Few days are enough to see all of the attractions before going to enjoy some wonderful and gorgeous countryside towns such as Paraty, Campos do Jordao, Holambra or Curitiba.

Sao Paulo:

Same thing as in case of Rio. It should be taken account that the metropolis isn`t very safe, but definitely no need to spend weeks there either. Just pick some of the famous attractions to see and leave.


And what is barely mentioned in the papers because they are good and positive so no one gives a shit to them:

Beautiful environment, waterfalls, little cute towns, gorgeous countryside, breathtaking nature, the so called Brazilian kindness and the high level of services.

I know that sometimes it`s not a choice where the one wants to leave because of job opportunities, salary level etc...But it doesn`t mean either that you have to choose one of the most dangerous city in the world to live in. 

Seeing the kind side of people is also a question of your own decision. That you always see smile and joy on the streets, in the shops or in the restaurants. Seeing all those gives positive attitude to your life and makes you happier as well.

These are my thoughts about the beautiful, lovely and positive Brazil and so to paraphrase Monty Python: Always look on the bright side of life!

2016. július 25., hétfő

São Roque - kalandpark és borászat II...Adventure park and winery in São Roque II...

Folytatás, csak a képek

Continuing with the pictures only


Vila Don Patto




 papaya fa / papaya tree

kövirózsa ágyás / stonecrop bed

I love steak :)


Quinta do Olivardo













bolinhos do chuva