Vennem kell egy minitermoszt. A múlkor levittem Caiot a játszótérre és már nem volt időm meginni a kávémat, így gondoltam leviszem a bögrémet is. Azaz csak vittem volna, mert előtte volt egy kis afférom Eclezióval, aki egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől (mármint, hogy én a téren egy régi bögréből kortyolgatom a kávét), mert hát az HOGY NÉZ KI. És különben is, SENKI nem SZOKTA az utcán / téren / tengerparton bögréből inni a kávéját. Ha gondolom, inkább igyam meg most, Caio tud várni öt percet (haha! de én kortyolgatni szeretem a kávémat, nem csak úgy bedönteni!) vagy mondjak le róla, vagy oké, vihetem, de akkor ő nem jön (mármint Eclezio). Végül megegyeztünk, hogy most itthon iszom meg a kávémat, és később veszek egy termoszt...
Eldugult a WC, vennünk kellett egy új pumpát, mert a régi nem volt túl jó minőségű és nem "működött" a funkciójának megfelelően. Hazahoztuk az új pumpát és amikor arra került a sor, hogy a garázsból felvigyük a szatyrokat a lakásba, egy váratlan probléma merült fel: nincs elég szatyor, hogy a pumpát jól bebugyolálva, úgy, hogy SENKI ne lássa, felvigyük a lakásba. Akkor vajon hogyan fogjuk felvinni? Talán most itt hagyjuk a kocsiban, felvisszük a többi cuccot, és hozunk vissza bugyoláló anyagot, becsomagoljuk a pumpát és úgy visszük fel. Ez mind Eclezio ötlete volt, igen. De mivel (szerencsére?) az én ereimben nem brazil vér csörgedezik, ezért csak úgy szimplán magamhoz vettem a pumpát és Aki nem lép egyszerre! felmasíroztam vele a lakásba. Marha nagy mázlink volt egyébként, mert senkivel nem találkoztunk a lakásba felvezető úton...
Elmentünk egy kalandparkba Sao Roque-ban, és mivel ez egy jó fél napos program volt, pakoltam be magunknak gyümölcsöket (almát, körtét, nektarint) és vizet. Egy idő után eléggé hosszú sorok kezdtek kialakulni mindenhol, és amíg a csúzdákra vártunk Eclezio kért tőlem egy almát. A gyümölcsök a táskámban voltak egy szatyorban, így elővettem a szatyrot, és odanyújtottam Eclezionak, hogy válasszon egy almát onnan. Azaz csak nyújtottam volna, mert akkorra Eclezio már két méterrel arrébb, hátat fordítva, mérgesen pillantgatott hátra, hogy hát mégis mi a francot művelek?? MŰANYAG SZATYORBÓL kínálom neki az almát az emberek között, mikor itt SENKI nem SZOKTA így elővenni a kaját a táskájából??
No comment, a történet vége annyi, hogy aznap a férjem nem evett almát, bezártam az összeset a táskámba és később az egyiket lassan elmajszoltam az orra előtt. A többi ember szeme láttára...
Nagyon szeretjük a rántott husit, és itt árulnak kockára vágot csirkemellet is, és néha azokat szoktam bepanírozni és kisütni, meg készítek hozzá rizi-bizit. Viszont előfordul, hogy nincs itthon friss hús, csak előre fagyasztott csirke nuggets. Egyszer ez utóbbit sütöttem ki és tettem be egy dobozba a rizs mellé Eclezionak, hogy vigye el ebédre a munkahelyére.
Reggel viszont látom, hogy a doboz ott maradt a hűtőben, így szóltam Eclezionak, hogy elfelejtette elvinni az ebédjét.
- Ööööö...nem felejtettem el...
- Akkor miért nem vitted el?
- Öööö...hát mert ciki...
- Ciki?? Mi a ciki?
- Hát a nuggets...olyan EGYSZERŰ, OLCSÓ kaja, mit szólnak a kollégák....
Ekkor csak egy dolog jutott ekkor az eszembe: Szegény...milyen rossz lehet ennyire azt nézni mit szól a másik ember ahhoz, hogy te mit csinálsz kint az utcán vagy akár a munkahelyeden. (Azért a kontraszt elég nagy itt a londonihoz képest, ahol tulajdonképpen tök mindegy mit csinálsz és hogy nézel ki, és úgy látom a férjem most elkezdett visszatalálni a gyökereihez és kezd úgy viselkedni, ahogy itt elvárják. Könnyű nekem, vele ellentétben én megint külföldi vagyok, és valszeg azt se érteném meg, ha valaki beszólna az utcán).
De aztán lassan rájöttem, hogy igen, itt az emberek nagyon adnak a külcsínre, ami egyfelől dícséretes, mert például ritka az ápolatlan, büdös ember. A nők szépen rendben tartják a frizurájukat, a manikűr mindenhol alap, a tiszta, vasalt ruha is, és a férfiak is illatosak, valahogy még a munkásoknak sincs izzadságszaga.
Ezen kívül itt fontos, hogy milyen színben tűnsz fel az emberek előtt. Egy bizonyos (nem is annyira magas) jövedelem fölött számít az autó, a pozíció, hogy milyen lakásban laksz, hogy hol laksz, és hogy merre utaztál már, és egyáltalán, hogy mennyire tűnsz sikeresnek mások előtt.
Hogy emögött a "siker" mögött mi van, az esetenként sokkal kevésbé számít. Szép és drága autóm van, igaz, hogy részletre vettem és emiatt a lakást már nem sikerült berendezni, de nem baj, mert a lakást belülről nem látják az emberek, az autót viszont igen.
Rendeztem a gyereknek egy marha drága szülinapi bulit, a gatyám ráment és nem tudom mit fogunk enni ebben a hónapban, de nem baj, mert mindenki látta milyen ügyes vagyok, és mennyire fontos a gyerek, és persze azt is, hogy én még ezt is megengedhetem magamnak.
Mint ahogy azt is, hogy ha egy picivel hosszabb az a bizonyos takaró, akkor rögtön költenem kell, olyan dolgokra, amit mindenki lát, ami látványos, és amiről ezer képet fel lehet lőni a Facebookra. Ez most van, ez most számít, később majd kiböjtölöm ha kell.
De aztán lassan rájöttem, hogy igen, itt az emberek nagyon adnak a külcsínre, ami egyfelől dícséretes, mert például ritka az ápolatlan, büdös ember. A nők szépen rendben tartják a frizurájukat, a manikűr mindenhol alap, a tiszta, vasalt ruha is, és a férfiak is illatosak, valahogy még a munkásoknak sincs izzadságszaga.
Ezen kívül itt fontos, hogy milyen színben tűnsz fel az emberek előtt. Egy bizonyos (nem is annyira magas) jövedelem fölött számít az autó, a pozíció, hogy milyen lakásban laksz, hogy hol laksz, és hogy merre utaztál már, és egyáltalán, hogy mennyire tűnsz sikeresnek mások előtt.
Hogy emögött a "siker" mögött mi van, az esetenként sokkal kevésbé számít. Szép és drága autóm van, igaz, hogy részletre vettem és emiatt a lakást már nem sikerült berendezni, de nem baj, mert a lakást belülről nem látják az emberek, az autót viszont igen.
Rendeztem a gyereknek egy marha drága szülinapi bulit, a gatyám ráment és nem tudom mit fogunk enni ebben a hónapban, de nem baj, mert mindenki látta milyen ügyes vagyok, és mennyire fontos a gyerek, és persze azt is, hogy én még ezt is megengedhetem magamnak.
Mint ahogy azt is, hogy ha egy picivel hosszabb az a bizonyos takaró, akkor rögtön költenem kell, olyan dolgokra, amit mindenki lát, ami látványos, és amiről ezer képet fel lehet lőni a Facebookra. Ez most van, ez most számít, később majd kiböjtölöm ha kell.
A magamutogatás itt fontos. Mégis, sok ember nem lesz ettől kevésbé szimpatikus, egyszerűen azért, mert itt mindenki ezt csinálja, és az emberek megszokták, hogy megmutatják azt, amire büszkék és megdícsérik egymást.
Büszkék arra, ha sikerül az egyetem, arra, ha jó állásuk van, és ha előléptették őket. Büszkék, ha sikerül márkás autót venniük, vagy ha jó iskolába tudják járatni a gyereket. Arra is büszkék, ha sok jó barátjuk van, vagy ha jól sikerült egy családi barbeque a hétvégén és egyáltalán nem rejtik a véka alá az örömüket. A közösségi oldalakon ódákat zengenek családtagjaikról, ha születésnap, házassági évforduló vagy egyéb családi esemény van, akkor hosszú bejegyzésekben köszönik meg istennek, hogy találkozhattak életük szerelmével, hogy ilyen fantasztikus barátaik / szüleik / gyerekeik vannak. És kifejezik szeretetüket.
A fonákja ennek a fene nagy büszkeségnek viszont az irigység. És a vicc az, hogy sohasem a tanulatlan ember irigy a tanultra, hanem az, aki egy szinten van a másikkal, vagyis a tanult, gazdag ember a másik tanult gazdag emberre. Vagy arra, aki szerinte többet ért el, vagy legalábbis ÚGY TŰNIK, hogy többet ért el valamiben.
Az emberek itt kényszert éreznek arra, hogy megmutassák a világnak mi mindent sikerült elérniük, ugyanakkor óvatosnak is kell lenniük, hogy ne szabadítsanak magukra sok irigy embert.
Ennek a "megmutatom a világnak mit tudok" hozzáálláshoz a pozitív hozadéka az, hogy sokan nagyon sokat hajtanak azért, hogy elérjék azt amit szeretnének, és erre ez a versenykörnyezet jól rásegít. Egyesek hihetetlen munkatempót diktálnak, reggel 6-kor indulnak a munkahelyre, aztán munka után esti iskola, tanfolyam, PhD, és van, aki még ezek után megy nyelvet tanulni vagy a konditerembe.
Nemrég hozzám is bejelentkezett egy potenciális tanuló, egy 30-as éveiben levő pár, hogy Skype-on szeretnének angolt tanulni, de csak este 11 és éjfél között érnének rá. Hetente háromszor...(amúgy nem vállaltam be őket, mert lehet, hogy nekik nem, de nekem ez már túl sok lett volna, és szeretném ha a napi 8 óra munka ne hajnali egykor érjen véget)
Visszatérve a mások előtt való megfelelésre, ez nemcsak a tanulásra vonatkozik, hanem a megjelenésre is. Nyáron például az a szokás, hogy a nők (vagy lányok) rövidnadrágban vagy rövid farmerban és spagettipántos topban vannak. Mindenki. És hosszú a hajuk. Alig látni olyat, aki nyári ruhában van, vagy akár bőszárú, könnyű hosszúnadrágban, vagy rövid a haja. Pedig a boltok éppenséggel kínálnak lehetőséget a különböző stílulosokhoz, de ritka mint a fehér holló, hogy egyedi megjelenésű nőt látni az utcán (persze most a Santos méretű, vagy annál kisebb városokról beszélek, nem Sao Paulo bohémnegyedéről).
Kicsit úgy érzem, hogy ez valahol elég merev egy ilyen nyitott, barátságos társadalomban de ugyanakkor tetszik, hogy az embereket ilyen szempontból érdekli, hogy mit gondol a másik, és nem a maguk kis befordult világában élnek.
- Miért szeretik itt az emberek annyira megmutatni, hogy sikeresek?
- Mert hülyék...
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
I have to buy a mini-thermos. The other day I took Caio to the playground but before I hadn`t had time to drink my coffee, so I thought I would walk down with the mug in my hand. I.e. I would have only taken it because I had a small dispute with Eclezio about it. He was not thrilled at all with the idea that I wanted to drink my coffee on the playground, because, as he said, people here USUALLY don`t drink coffee from mug on the playground / street / beach hence I shouldn`t do it either. It`s very embarrassing. If I don`t mind, it`s better to I drink it now, or just leave it or I can take it down, but then he wouldn`t accompany us. The end of the story was, that I left the mug in the flat and promised him that later I would buy a mini-thermos for this purpose...
Our toilet got clogged and we had to buy a new pump because the old one didn`t have the best quality and didn`t work very well in accordance with it`s function...
We brought the new pump home and when it came to bring up the shopping bags from the garage to the apartment suddenly an unexpected problem occurred: there isn`t enough plastic bags to wrap the pump so NO ONE can see it...How can we take it up then? Perhaps if we leave it in the car for now and later we return with sufficient amount of wrapping paper or plastic bags, wrap it and take home...Needless to say that all above was Eclezio`s idea, but since I am not Brazilian (fortunately?) I just grabbed the pump and marched with it to the flat. By the way, we were really lucky that we didn`t bump into any of our neighbours on the way upstairs....
We went to an adventure park in Sao Roque and since it was a half-day program I packed some fruits (apples, pears and nectarines) and a bottle of water. After a while queues started to get long and while we were waiting for our turn at the slides, Eclezio asked me for an apple. The fruits were in a plastic bag in my bag so I handed it over to Eclezio to pick an apple from there. I. e. I would have only handed it over because by that time he was already 5 metres away, his back turned and glanced at me over his shoulder angrily showing: What the hell are you doing?? People here DO NOT eat fruits from plastic bags, it is sooo embarrassing...! Hello Bridget, well, I didn`t really get what exactly was his point but the end of the story was that he didn`t eat any fruits on that day while I did...
We love chicken schnitzel and because here I can buy diced chicken breast I usually bread that one and make rice for side dish. However sometimes it happens that we don`t have fresh chicken breast at home on stock, only frozen chicken nuggets.
The other day I fried the latter to prepare a lunch box to Eclezio. On the next morning though I saw that the box was still in the fridge I texted to Eclezio that it seemed he forgot his lunchbox.
- Hmmmm...I haven`t forgotten...
- Then why didn`t you take it with you?
- Hmmmm...because it`s embarrassing...
- Embarrassing?? What do you mean?
- Chicken nuggets with rice...it is a so CHEAP and SIMPLE dish...what my colleagues would think...?
And then only one thing came into my mind...Poor thing. It must be very hard to care about other people`s opinion in 24/7.
Then I realized that yes, basically that is what most of the people do here: showing off. I don`t mean they are always showing off to get attention or to be noticed or recognised. Showing off here has a less selfish meaning: pride.
Which is actually not a very bad attitude sometimes. For example women are proud of their appearance so they want to show it to the others. They really take care of their hair and body, their manicures are done every week and often go to the gym. Both of the women and men are well-groomed, well-dressed and smell good.
Having a degree and being in a good position, owning a good car, having own flat, living in a popular area or travelling abroad frequently mean that you are successful, you do well and it is important to show it to people. What is behind of all these "success" doesn`t count because it is hidden and people can see only the shine and glamour.
Some people have expensive cars even if they cannot afford it for example because they have bought a flat or a house and they have to pay mortgage but the mortgage is something invisible while the car (flat / house) is seen by people every day.
They organise expensive birthday party for the kids, despite they will be in trouble to pay the bills at the end of the month. It doesn`t matter because the bills are something invisible while a party is spectacular, something that the others can see. The message is this: I am good, I am capable to live like this and I can afford to do whatever I want.
Showing off here is important for people still, it doesn`t make them less sympathetic or kind because it is something that everybody does and people get used to show the things they are proud of and compliment to each other.
An important place for showing off and compliments are the community websites. Be it a special event, a happy holiday, a well organised BBQ, or just a sunny weekend on the beach, people love to share their happiness and feelings on the web. Everybody is aware and informed on the first place that you are in love with your husband, or grateful for having children, or having the most fantastic parents / work / friends ever.
The flip side of this showing off attitude is envy or jealousy of course. You can show what you have but must be careful WHOM you share it with. Still, people here are often envious of tangible and intangible things just because they assume that others have what they desire.
On the other hand though jealousy and showing off attitude have some positive results too. It creates a competitive environment where people work harder to achieve what they want and other people`s success motivates them.
Being cared about other`s people opinion also has positive side however what I can see is that it makes people less flexible and feel more comfortable toeing the line. For example 99% of women have long hair. In summer they wear short and top. All of them. I barely can see women wearing either nice summer dresses or light trousers and young girls with short, stylish hair.
Uniqueness is not a very popular thing here at least in terms of appearance. People like to stand out the crowd by not being extravagant but rather with their achievement.
That is what I can see here. So once I asked Eclezio about it:
- In your opinion, why do people like to show off in Brazil so much?
- Because they are idiot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése