Hetek óta bújom az újságokat, böngészem az internetet a pontos dátumok után. Amit tavaly sikerült jól elbénáskodnom (nem tudtam mikor lesz a felvonulás és, hogy hol lehet rá jegyeket kapni) az az idén nem fordulhat elő. A karnevál hetére pontos információm van mindenről. A parádéról, a jegyekről, és az utcai felvonulásokról (blocos) is.
Elsőként, az értékesítés első napján vesszük meg a jegyünket a jelmezes parádéra. Santos kisváros ugyan, de sosem lehet tudni, talán éppen most akar mindenki lejönni Sao Paulo-ból, és gyönyörködni az itteni iskolák varázslatos jelmezeiben és a szambatáncosnők csípő- (vagyis inkább fenék) mozgásában.
Habár sajnos úgy tűnik, hogy aggodalomra semmi ok. Alig találok embert ugyanis, aki lelkesedne a karneváli időszakért, olyannal pedig nem is beszéltem, aki a felvonuásra is menne. Furcsa ez a közöny. Ami itt a braziloknak teljesen természetes, annyira, hogy sokakat nem is érdekel, az egy külföldinek hihetetlen élmény, maga a csodaország. Az egész felvonulás, a jelmezek, a táncosok, hogy mennyi munkát fektetnek bele a jól felépített koreográfiába, a hihetetlen energia és lelkesedés!
Szerencsére azonban, az én lelkesedésemben szívesen részt vesznek mások is, és annak ellenére, hogy a karnevált nem kedvelik, azért kaptam pár virágfüzért és egy maszkot is az egyik ismerősömtől.
A jelmezes felvonulás három estén át tart. Este hétkor nyílnak a kapuk a Passarela do Samba-n, de az igazi móka csak 10 óra után indul. Akkor érkezik meg a király (Rei Momo), a királynő (Rainha do carnaval) és a hercegnő, hogy megnyissák az idei felvonulást, később pedig majd egyenként üdvözlik a szambaiskolák vezetőit, a Carnavalesco-kat is.
Rei Momo alakja egyébként a görög mitológiából ered. A szarkazmus és a delírium istene aki harangsapkát visel, egyik kezében egy maszkot, a másikban pedig egy babát tart, ezekkel gúnyolódva a többi istenségen.
Rei Momo alakja egyébként a görög mitológiából ered. A szarkazmus és a delírium istene aki harangsapkát visel, egyik kezében egy maszkot, a másikban pedig egy babát tart, ezekkel gúnyolódva a többi istenségen.
Amíg kezdődik a show, addig lehet bámészkodni, sörözni, coxinha-t vagy churrasquinho-t (pálcikára húzott grillezett húst) enni. A hangszórókból üvölt a szamba, a konferanszié negyedóránként ismerteti az esti műsort, egyenként bemutatva az iskolákat. Hat iskola fog felvonulni, ebből kettő nem annyira népszerű még, ők a bevezetők, a másik négy viszont a Special Group-hoz tartozik, várható tehát, hogy az ő jelmezeik pompásabbak lesznek a belépő csoportokénál.
Sokan a Special Group előadásaira érkeznek csak, tehát éjfél előtt még messze nincsen tele a lelátó, de nem is baj. Egy rioi karnevál biztosan sokkal fantasztikusabb és nagyobb volumenű, de itt lehetőségem van karnyújtásnyira állni a felvonulóktól, közelről megnézni a sminkeket, a csillámpúdert és a csillogást a táncosnők arcán, integetni nekik, hogy aztán kifejezetten az én kamerámnak pózoljanak.
Fél tízkor begördül a busz, megérkezik a zsűri. Két ponton helyezkednek el, és pontozni fogják a kosztümöket, a fantáziát, a tánctudást, az összhangot, a kocsidíszítést, a dobosokat és a ritmust.
Amíg várakozunk legurul pár doboz Skol, ettől is, meg a fülbemászó szamba zenétől is, páran táncraperdülnek, de akik a helyükön maradnak azoknak is nagyon jó a hangulata.
Lassan érkezik az első csoport, a konferanszié is egyre izgatottabb és egyre hangosabban ordítja a mikrofonba a kezdés időpontját. Kedves közönség! Még 15 perc és kezdődik a felvonulás! Még 10 perc drága emberek! Még 5 perc, és már itt is vannak!
Látni már a táncosokat a bejáratnál, az utolsó percekig gyakorolják a koreográfiát. Majd felharsan a kürt, kinyílik a kapu és elkezdenek befelé táncolni, lassan, nagyon lassan haladnak. A szabályok értelmében 40 perc alatt kell nekik végighaladni kifutón, így tyúklépésben, araszonként haladnak előre és közben rendületlenül táncolnak.
Egy-egy szambaiskola produkciója több blokkból áll. Vannak a jelmezes felvonulók, a dobosok, a feldíszített kocsin táncolók, a teáscsészére emlékeztető, nagyszoknyában pörgő baiana-k (ők az északi Bahia-t jelképező nénik, és kizárólag idős hölgyek lehetnek, nem fiatalok!), a páros táncosok és persze a szambatáncosnők. Ezeket a blokkokat egy-egy karmester vezeti, irányítja, de oldalt is vannak segítők, akik a harmoniaért vagyis a békéért felelnek. Ők fel-alá szaladgálnak, mérik az időt, terelik a táncosokat és vigyáznak, hogy a közönség és a sajtó ne vegyüljön a táncosok közé. Az összhang nagyon fontos és közben figyelni kell a ritmusra és az időre is.
A dobosok (baterias) is külön karmesterrel dolgoznak. A direktor, a Mestre de bateria irányítja őket, mutatja a ritmust, és hogy mikor kell szünetet tartani, ki ne essenek belőle. Aki szereti a karneváli szambát, annak ez a rész maga az őrület, a repinique (a vezérdob) által vezetett caixa-k (pergődob), surdo-k, tamborim-ok fülsüketítő pergése, a chocalho-k, vagyis a csörgődobok, és csörgők, mellé az énekesek (puxadorok), akik cavaquinho-n (kicsi gitárokon) játszanak. És mindezt közvetlen közelről.
Éljenez a tömeg, akik felfedezik az ismerősüket a táncosok között, azok hangosan ujjongva hívják fel erre a figyelmet, a szambatáncosnők barátnői linda! linda! vagyis csodaszép, bókokat kiabálnak, erre a táncosnő odajön és csak nekik, a barinőknek táncol egy ritmust. Nagyon jó a hangulat, el sem tudom képzelni mi lehet Rióban, ha már egy ilyen kis helyen is ekkora forgatag tud kialakulni.
A táncosnők egyszerűen gyönyörűek. Persze nem mindenki rendelkezik tökéletes alakkal, de a fenékrázás feledteti a testi tökéletlenséget.
Eclezio egyszer meg is jegyzi, hogy amennyi segget ő most látott, az egy egész évre való fantáziáját kielégítette, én meg megjegyzem, hogy persze, csak az a baj, hogy a seggek fele nem női segg volt. Ami hát igaz, voltak férfi szambatáncosok is, nőnek öltözve, a szabad nemiségvállalás jegyében.
Látszik az embereken, hogy nagyon élvezik a banzájt, a közönség és a felvonulók együtt éneklik a samba-enrendo-t, vagyis a két versszakból és két refrénből álló dalocskát. Minden szambaiskolának megvan a maga enrendo-ja, a témája, és az e köré énekelt dala, melynek a szövegét a karnevál előtt kiadja a sajtó.
Későn kezdődött a felvonulás, és harminc perces szünetekkel jönnek az iskolák, így a legjobbak, mint a későbbi győztes, az X-9 nevű iskola is csak reggel háromnegyed hatkor kerül sorra. Őket már nem (bírtuk) megvárni, győzött az álmosság és a fáradtság, ami éppenséggel az egész buliból áradó hatalmas energiából eredt. Az emberekből áradó öröm és energia, amire rá kell készülni és ami annyira magával ragadja az embert, hogy még pár nap után is annak a hatása alatt áll.
Ameddig ott voltunk, az maga volt a csoda, és a káprázat és eredetileg egy csomó képet akartam készíteni, de volt, hogy csak álltam és nem bírtam betelni a látvánnyal, a zenével és a forgataggal, a kamera pedig ez idő alatt ott pihent a kezemben.
Hát ilyen egy karnevál Brazíliában.
Sokan a Special Group előadásaira érkeznek csak, tehát éjfél előtt még messze nincsen tele a lelátó, de nem is baj. Egy rioi karnevál biztosan sokkal fantasztikusabb és nagyobb volumenű, de itt lehetőségem van karnyújtásnyira állni a felvonulóktól, közelről megnézni a sminkeket, a csillámpúdert és a csillogást a táncosnők arcán, integetni nekik, hogy aztán kifejezetten az én kamerámnak pózoljanak.
Fél tízkor begördül a busz, megérkezik a zsűri. Két ponton helyezkednek el, és pontozni fogják a kosztümöket, a fantáziát, a tánctudást, az összhangot, a kocsidíszítést, a dobosokat és a ritmust.
Amíg várakozunk legurul pár doboz Skol, ettől is, meg a fülbemászó szamba zenétől is, páran táncraperdülnek, de akik a helyükön maradnak azoknak is nagyon jó a hangulata.
Lassan érkezik az első csoport, a konferanszié is egyre izgatottabb és egyre hangosabban ordítja a mikrofonba a kezdés időpontját. Kedves közönség! Még 15 perc és kezdődik a felvonulás! Még 10 perc drága emberek! Még 5 perc, és már itt is vannak!
Látni már a táncosokat a bejáratnál, az utolsó percekig gyakorolják a koreográfiát. Majd felharsan a kürt, kinyílik a kapu és elkezdenek befelé táncolni, lassan, nagyon lassan haladnak. A szabályok értelmében 40 perc alatt kell nekik végighaladni kifutón, így tyúklépésben, araszonként haladnak előre és közben rendületlenül táncolnak.
Egy-egy szambaiskola produkciója több blokkból áll. Vannak a jelmezes felvonulók, a dobosok, a feldíszített kocsin táncolók, a teáscsészére emlékeztető, nagyszoknyában pörgő baiana-k (ők az északi Bahia-t jelképező nénik, és kizárólag idős hölgyek lehetnek, nem fiatalok!), a páros táncosok és persze a szambatáncosnők. Ezeket a blokkokat egy-egy karmester vezeti, irányítja, de oldalt is vannak segítők, akik a harmoniaért vagyis a békéért felelnek. Ők fel-alá szaladgálnak, mérik az időt, terelik a táncosokat és vigyáznak, hogy a közönség és a sajtó ne vegyüljön a táncosok közé. Az összhang nagyon fontos és közben figyelni kell a ritmusra és az időre is.
A dobosok (baterias) is külön karmesterrel dolgoznak. A direktor, a Mestre de bateria irányítja őket, mutatja a ritmust, és hogy mikor kell szünetet tartani, ki ne essenek belőle. Aki szereti a karneváli szambát, annak ez a rész maga az őrület, a repinique (a vezérdob) által vezetett caixa-k (pergődob), surdo-k, tamborim-ok fülsüketítő pergése, a chocalho-k, vagyis a csörgődobok, és csörgők, mellé az énekesek (puxadorok), akik cavaquinho-n (kicsi gitárokon) játszanak. És mindezt közvetlen közelről.
Éljenez a tömeg, akik felfedezik az ismerősüket a táncosok között, azok hangosan ujjongva hívják fel erre a figyelmet, a szambatáncosnők barátnői linda! linda! vagyis csodaszép, bókokat kiabálnak, erre a táncosnő odajön és csak nekik, a barinőknek táncol egy ritmust. Nagyon jó a hangulat, el sem tudom képzelni mi lehet Rióban, ha már egy ilyen kis helyen is ekkora forgatag tud kialakulni.
A táncosnők egyszerűen gyönyörűek. Persze nem mindenki rendelkezik tökéletes alakkal, de a fenékrázás feledteti a testi tökéletlenséget.
Eclezio egyszer meg is jegyzi, hogy amennyi segget ő most látott, az egy egész évre való fantáziáját kielégítette, én meg megjegyzem, hogy persze, csak az a baj, hogy a seggek fele nem női segg volt. Ami hát igaz, voltak férfi szambatáncosok is, nőnek öltözve, a szabad nemiségvállalás jegyében.
Látszik az embereken, hogy nagyon élvezik a banzájt, a közönség és a felvonulók együtt éneklik a samba-enrendo-t, vagyis a két versszakból és két refrénből álló dalocskát. Minden szambaiskolának megvan a maga enrendo-ja, a témája, és az e köré énekelt dala, melynek a szövegét a karnevál előtt kiadja a sajtó.
Későn kezdődött a felvonulás, és harminc perces szünetekkel jönnek az iskolák, így a legjobbak, mint a későbbi győztes, az X-9 nevű iskola is csak reggel háromnegyed hatkor kerül sorra. Őket már nem (bírtuk) megvárni, győzött az álmosság és a fáradtság, ami éppenséggel az egész buliból áradó hatalmas energiából eredt. Az emberekből áradó öröm és energia, amire rá kell készülni és ami annyira magával ragadja az embert, hogy még pár nap után is annak a hatása alatt áll.
Ameddig ott voltunk, az maga volt a csoda, és a káprázat és eredetileg egy csomó képet akartam készíteni, de volt, hogy csak álltam és nem bírtam betelni a látvánnyal, a zenével és a forgataggal, a kamera pedig ez idő alatt ott pihent a kezemben.
Hát ilyen egy karnevál Brazíliában.
bejárat a Passarela do Samba-ra
a király (Rei Momo), a királynő (Rainha do carnaval)
a felvonulók
a baiana-k
a dobosok
szambatáncosok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése