Vége felé közeledik a tél, a magyarországi látogatáson is túl vagyunk, így itt az ideje, hogy ismét belevessük magunkat a brazil vidéki kirándulásokba.
Első utunk Blumenau-ba vezetett, ami Santostól röpke 8 óra autóval, ami egy kis forgalmi dugóval akár 10 órára is feltornázható... Ezt vállaltuk mi be, de annyi jót és szépet hallottunk a városról, hogy úgy éreztük simán megéri az egy egész munkanapot kitevő vezetés.
Túl nagy dugóra azért nem számítottunk az autópályán, mert előtte levő héten volt Brazília függetlenségének (négy napos) ünnepe és akkor tolongott mindenki az autópályán kiszabadulva a sao pauloi-i munkás hétköznapok őrületéből. Kicsi volt az esélye annak, hogy a következő hétvégén ismét tömeg lenne mindenhol, ezért tettük a hosszú hétvégét követő péntekre a blumenau-i kirándulást.
Ezt amúgy tudatosan szervezzük mindig így, mert Eclezioval mind a ketten eléggé tömeg-fóbiásak vagyunk, és így a legtöbb várost jobbára szezonon kívül látogatjuk meg. Igaz, hogy így lemaradunk olyan világrengető eseményekről mint a virágfesztivál, meg az Októberfeszt, de azt azért tudni kell, hogy Brazíliában a tömeg fogalma tényleg tömeget takar, akkorát, hogy az autópályákon ilyenkor akár 12-16 órákat is araszol az ember, egy fesztiválon pedig a hamburgeres sátrak előtt magad körül sem tudsz megfordulni, nemhogy leülsz a fűbe vagy egy asztalhoz és eszegetsz nyugodtan. Tömegnyomor a köbön.
A hétvégi kirándulás három uticélt tartalmazott, ebből egy opcionális volt. Úgy terveztük, hogy először a 600 km-re levő Blumenau-ba vezetünk le, megnézzük a várost, aztán egy baráti házaspárnál alszunk, akik nem messze laknak Joinville-től, kábé 2 órányira Blumenautól.
Másnap Joinville-ből utazunk tovább és hajóval megyünk át a São Francisco do Sul szigetre, onnan pedig Itapoába, ahol egy másik baráti házaspárnál töltjük majd az éjszakát.
Mindezekből a Joinville-i városnézés volt csak opcionális - ha marad időnk és energiánk, megnézzük - ami aztán az is maradt, mivel se időnk se energiánk (főleg ez utóbbi) nem maradt rá.
Péntek reggel hajnali 3-kor keltünk és 5-kor indultunk el Santosból. Eclezioval felváltva vezettünk, 2 óránként átadva egymásnak a kormányt. Még bőven sötét volt mikor elindultunk, és az első pár órán még átsegített a reggeli kávé, de aztán kábé az út kétharmadánál úgy tűnt, hogy soha nem érünk oda...Ebben csak az segített, hogy az utak lefelé végig forgalommentesek voltak, és hogy jó párszor megálltunk egy-egy benzinkútnál kinyújtózkodni és tornázni egy kicsit.
Én még sosem vezettem ilyen sokat egyhuzamban, így nekem a hátam és a nyakam jobban megérezte az egy helyben ülést mint Eclezioé.
Az út lefelé viszonylag eseménymentesen telt. Ahogy haladtunk a dombokkal, hegyekkel és sík területekkel váltakozó tájon keresztül, egymást váltották a pálmafákkal és banánültetvényekkel szegélyezett útszakaszok, a fenyőerdős területek és a rizsföldek. Főleg autóúton, nem pedig autópályán vezetett az utunk, így hol kanyargós, hegyi utakon hol nyílegyenes, mezős területek mellett haladtunk el.
Eclezio azzal viccelt, hogy a 101-es út a brazil Road 66, és hogy ezt az utat felfoghatjuk egy igazi road tripnek is.
Hát, az igaz, hogy az is volt, egy road trip, mert mire beértünk Blumenauba, már fájt minden végtagunk a sok vezetéstől.
Blumenauban főleg német és olasz bevándorlók leszármazottai laknak, a várost magát Dr. Hermann Bruno Otto Blumenau 17 telepes társával együtt hozta létre 1850-ben. Azt nem mondanám, hogy kinézetre is egy kiköpött Frankfurt vagy más német város, de Santos után érezhetően máshová kerül az ember.
Eclezio azzal viccelt, hogy a 101-es út a brazil Road 66, és hogy ezt az utat felfoghatjuk egy igazi road tripnek is.
Hát, az igaz, hogy az is volt, egy road trip, mert mire beértünk Blumenauba, már fájt minden végtagunk a sok vezetéstől.
Blumenauban főleg német és olasz bevándorlók leszármazottai laknak, a várost magát Dr. Hermann Bruno Otto Blumenau 17 telepes társával együtt hozta létre 1850-ben. Azt nem mondanám, hogy kinézetre is egy kiköpött Frankfurt vagy más német város, de Santos után érezhetően máshová kerül az ember.
Teljesen más a város kinézete és rendezettsége, a házak (jó) állapota és az utcák aszfaltozása. Igaz, látszik a párás idő miatt a penésszel és a rozsdával való küzdelem is (1:0 a rozsda javára) valamint a folyó partjának kialakítása sem az igazi, ez utóbbi ugyanis tele volt gazzal, de ennek ellenére egy teljesen más hangulat köszön vissza, mint amit az ember amúgy Brazíliában megszokott.
Azt megint észrevettem, hogy ahogy távolabb kerülünk Sao Paolo és Baixada (Santos és az azt övező falvak) "bűvköréből" úgy egyenes arányban javul a közbiztonság, a sofőrök részéről az előzékenység és a rohanást felváltja a nyugodt kisvárosi életstílus. Blumenau-ban pont úgy éreztem magam, mint bárhol Európában: nem kell aggódni az értékekért, lehet telefonálni az utcán, pénzt kivenni az automatából és este nyugodtan sétálni a belvárosban.
Már délután 2 óra volt mire megérkeztünk, és a Vila Germânica környékén parkoltunk le. Én azt hittem a Vila Germânica egy városrész, de mint kiderült - jó brazil szokás szerint - csak a turisták kedvéért, német mintára kialakított egyetlenegy rövid kis utcácska volt. Itt szokták megrendezni az Októberfesztet és a karácsonyi vásárt is. Most kritikus leszek, a képeken tök jól mutató germán építészeti stílus élőben csak egy ócska díszletnek hatott, mert igazándiból az is volt. Nem igazi házak, csak makettek, hogy a brazilok úgy érezzék, most Európában vannak, európai sört isznak - és coxinhát zabálnak mellé. El tudom képzelni, mi lehet itt az Októberfeszt idején...
A Vila Germânica után a városközpont felé vettük az irányt, és szerencsére itt is visszaköszönt a német építészeti stílus, valamint az a fajta nyugodt, nem parás környezet, amitől Santosban már egészen elszoktam. Nagyon kevés sötétebb bőrű ember él itt, valóban, ahogy megyünk dél felé, úgy szőkül a lakosság...A városközpont a folyópart mellett található, ahol nagyon kellemes sétát lehet tenni a széles parti sétányon. Beljebb, a November XV. utcában található a Castelinho da Havan (vagyis a Havan kastély, amely egy bazi nagy és meglehetősen népszerű áruház itt) és számos üzlet.
Sajnos a látnivalók többsége teljesen szétszórva helyezkedik el a városban, ezért kihagytuk a múzeumokat (néprajzi múzeum - Museu de Hábitos e Costumes és a sörmúzeumot - Museu da Cerveja).
Megmondom őszintén, hogy én - mások elmondása alapján - egy második Campos do Jordão-t vártam (erről itt írtam) és ahhoz képest Blumenau egy icipicit csalódás volt, de az is igaz, hogy amíg Campos egy kifejezetten turistákra fókuszáló és azokból élő üdülőváros, addig Blumenau egy átlagos kisváros irodákkal, iskolával és kórházzal, házakkal és emeletes épületekkel - és sok-sok szőke emberrel :)
Camposon látszik, hogy mennyi pénzt nyomnak bele, ettől olyan gyönyörű az egész, míg Blumenau láthatóan kevesebb költségvetésből gazdálkodik, valamint a semmi közepén van, viszonylag távol a nagyvárosoktól.
Még sötétedés előtt indultunk útnak Joinville felé, hogy másnap részt vegyünk egy hajókázáson a Babitonga-öbölben, és meglátogassuk a São Francisco do Sul nevű kis szigetet.
Már délután 2 óra volt mire megérkeztünk, és a Vila Germânica környékén parkoltunk le. Én azt hittem a Vila Germânica egy városrész, de mint kiderült - jó brazil szokás szerint - csak a turisták kedvéért, német mintára kialakított egyetlenegy rövid kis utcácska volt. Itt szokták megrendezni az Októberfesztet és a karácsonyi vásárt is. Most kritikus leszek, a képeken tök jól mutató germán építészeti stílus élőben csak egy ócska díszletnek hatott, mert igazándiból az is volt. Nem igazi házak, csak makettek, hogy a brazilok úgy érezzék, most Európában vannak, európai sört isznak - és coxinhát zabálnak mellé. El tudom képzelni, mi lehet itt az Októberfeszt idején...
A Vila Germânica után a városközpont felé vettük az irányt, és szerencsére itt is visszaköszönt a német építészeti stílus, valamint az a fajta nyugodt, nem parás környezet, amitől Santosban már egészen elszoktam. Nagyon kevés sötétebb bőrű ember él itt, valóban, ahogy megyünk dél felé, úgy szőkül a lakosság...A városközpont a folyópart mellett található, ahol nagyon kellemes sétát lehet tenni a széles parti sétányon. Beljebb, a November XV. utcában található a Castelinho da Havan (vagyis a Havan kastély, amely egy bazi nagy és meglehetősen népszerű áruház itt) és számos üzlet.
Sajnos a látnivalók többsége teljesen szétszórva helyezkedik el a városban, ezért kihagytuk a múzeumokat (néprajzi múzeum - Museu de Hábitos e Costumes és a sörmúzeumot - Museu da Cerveja).
Megmondom őszintén, hogy én - mások elmondása alapján - egy második Campos do Jordão-t vártam (erről itt írtam) és ahhoz képest Blumenau egy icipicit csalódás volt, de az is igaz, hogy amíg Campos egy kifejezetten turistákra fókuszáló és azokból élő üdülőváros, addig Blumenau egy átlagos kisváros irodákkal, iskolával és kórházzal, házakkal és emeletes épületekkel - és sok-sok szőke emberrel :)
Camposon látszik, hogy mennyi pénzt nyomnak bele, ettől olyan gyönyörű az egész, míg Blumenau láthatóan kevesebb költségvetésből gazdálkodik, valamint a semmi közepén van, viszonylag távol a nagyvárosoktól.
Még sötétedés előtt indultunk útnak Joinville felé, hogy másnap részt vegyünk egy hajókázáson a Babitonga-öbölben, és meglátogassuk a São Francisco do Sul nevű kis szigetet.
Parque Ramiro Ruediger
Vila Germânica
Rua XV de Novembro
Castelinho da Havan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése