Egy hirdetésben láttam, hogy működik egy brazil-magyar lovarda Sao Vicente-ben és kíváncsiságból felhívtuk őket. Kiváncsi voltam, hogy vajon a név magyar tulajdonost takar, vagy csak a lovakat hozzák esetleg Magyarországról.
Magdi néni lánya, Renáta vette fel a telefont, de mivel ő nem beszél magyarul, így átadta a telefont az anyukájának.
Egy nagyon kedves, idősebb hang szólalt meg, és régies magyasággal, ízesen beszélve, kedvesen invitált minket, hogy menjunk csak, nyitva vannak hétvégén is. Ezért tegnap elmentünk meglátogatni elsősorban Magdi nénit, másrészről pedig Caio is lelkes volt, hogy lovagolhat, bár ettől sajnos később elment a bátorsága. Nem baj, majd talán legközelebb.
Amíg a lovakat néztük, ahogy futnak, Magdi néni (Jaj, nehogy már nénizzél itt engem, Magdus vagyok), szóval Magdus mesélt magáról. (Amúgy 72 éves, de tényleg nem néz ki annyinak).
1944-ben született Balassagyarmaton de nem sokkal később a család Pestre költözött. Az apukája katonatiszt volt, és 1945-ben menekült el a család Magyarországról. Hogy mért éppen Brazíliát választották? Magdus úgy mesélte, hogy az apukája döntött így, mert mehettek volna Ausztriába vagy Svájcba is. Ő Brazíliába akart menni, (lehet, hogy minél messzebb akart kerülni Európától) a felesége pedig csak hülledezett, hogy miért éppen oda, hiszen Dél-Amerikában csak erdő van meg fekete bőrű emberek, meg banán...
9 hónapos volt Magdus, amikor megérkeztek Sao Paulo-ba, ott nőtt fel és a magyar annyiban ragadt rá, amennyit a szülei egymás között beszéltek. Ő nagyon jól beszél magyarul, de a gyerekeivel ő már portugálul beszélt, mivel a férje brazil (40 éve élnek már Santosban), és Magdus azt érezte kényelmesebbnek, valamint portugálul jobban ki tudja fejezni magát.
A húga, Viktória még egy generációval tovább vitte a nyelvet, mivel ő magyar férfihoz ment feleségül, így az ő gyerekei (Magdus unokahugai) valamennyit beszélnek magyarul.
Magdus egyik lánya, Renáta alapította a lovardát, miután az ügyvédi diplomáját állatorvosira cserélte. Nagyon szereti a palacsintát, és a töltött káposztát, és érdeklődik a magyar kultúra iránt, de még nem járt Magyarországon. Talán majd egyszer.
Magdus mesélte, hogy régen nagyon sok magyar élt Santos-ban, de legtöbbjük már meghalt és csak a leszármazottaik élnek itt, a legtöbbjük persze csak a nevében magyar, a nyelvet már nem beszéli egyik sem.
Egy egész délelőttöt töltöttünk ott, néztük a gyerekeket, ahogy lovagló-felszerelésben galoppoztak a pályán. A lovarda mellett versenypálya is található, jövő héten lesz lóverseny és majd azt is meg szeretnénk nézni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
I saw an ad about a Brazilian-Hungarian riding centre in Sao Vicente, and I gave them a ring by curiosity. I wondered if the name of the centre came from the owner`s origin or the horses were "imported" from Hungary.
The woman who picked up the phone didn`t speak Hungarian so she passed the phone to her mother. A very kind, oldish voice on the other end of the phone said in Hungarian that the centre would be open on the weekends and invited us to see them. Thus we went there on a Saturday morning and I hoped that Caio would ride a horse (he was very enthusiastic about the idea) but unfortunately he became too shy and changed his mind. (Anyway, maybe next time).
The old lady`s name was Magda and she told me about her story. She was born in 1944 in Balassagyarmat, Hungary. Soon after her birth the family moved to Budapest though. Her father was a soldier and in 1945 the family fled from Hungary. Why was Brazil chosen as a final destination? Magda said it was her father` s decision. He could have chosen Austria or Switzerland too but he wanted to go to Brazil. (maybe he wanted to be far from Europe).
Magda was 9 months old when the family arrived to Sao Paulo and she grew up there. She learnt Hungarian from her parents but later she felt more convenient to speak with her own children in Portuguese. They moved to Santos when she got married, almost 40 years ago.
Her sister, Victoria kept speaking in Hungarian to her children because she married a Hungarian man so the language passed one more generation.
Magda`s daughter, Renata established the riding centre after changing her lawyer degree to be a VET. She loves pancake and stuffed cabbage and is very interested in Hungarian culture although she hasn`t been to Hungary yet.
Magdus told me that many Hungarians lived in Santos before but most of them died already and the next generation were Hungarian only in their names but didn`t speak the language.
We spent the whole morning there watching the horses and children riding horses. It`s a pity that Caio was not willing to try riding.
Next to the centre there is racetrack; there will be a race next week so we would like to return and watch it.
Magdus a nyeregben / Magda is in the saddle
A lovarda / The riding centre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése