A vízesésre portugálul több szó is van. A lezúduló víz mennyiségétől és magasságtól, a földrajzi elhelyezkedéstől függően beszélhetünk cascata-ról, cachoeira-ról, salto-ról, catarata-ról vagy queda de agua-ról. A catarata nagy kiterjedésű és erejű, függönyszerűen elterülő vízesést jelent.
Az Iguacu-vízesés - vagy más néven Cataratas do Iguacu - az Iguacu folyón található Argentína és Brazília határán, az Iguacu Nemzeti Park területén.
270 különálló zuhogóból és kisebb vízesésből áll, melyek a folyón 2,7 km szélességben húzódnak. A vízesések átlagos magassága 60 méter, de van, ahol a lezúdoló víztömeg a 82 métert is eléri. Az Iguacu-vízesés legmagasabb zuhataga, az Union, ahol a víz az Ördögtorok-szakadékba zuhan. A szakadék U-alakú, 150 méter széles és 700 méter hosszú. A vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguacu folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba.
Ezek a száraz adatok, és persze meg sem közelítik az élményt, ami ott, a vízesésnél állva éri az embert.
Reggel 6-kor csörgött az óra és még sötét volt odakint, amikor álmosan kavargattuk a kávénkat az étteremben.
A busz 7.45-re volt leszervezve, így volt időnk kényelmesen megreggelizni, zuhanyozni, nekem sminkelni és bepakolni. 7.40-kor mentünk le, de a busz csak 8.15-kor érkezett meg, addig a hallban beszélgettünk, mások pingpongoztak vagy csocsóztak, vagy a masszázsfotelben szunyókáltak egy kicsit.
A Nemzeti Park fél órára volt busszal a hoteltől, és amíg utaztunk, Jefferson instrukciókat adott azoknak, akik a vadvízi evezésre is befizettek. Ők előbb szálltak le, mi pedig folytattuk az utunkat a parkig. Szép, napos idő, és olyan 18 fok volt aznap reggel és később kiderült, hogy nagy szerencsénk volt az időjárással. Két nappal később 5 fokban és masszív ködben indultunk ugyanis megnézni a madárparkot.
Korán érkeztünk a bejárathoz, mégis nagy sor állt már a pénztáraknál. El tudom képzelni mekkora lehet a tömeg a főszezonban...Szerencsére a sor gyorsan haladt, így 20 perc után már bent is voltunk.
Rögtön az első kilátóhelynél kedves kis coati-k, vagyis ormányos medvék csatlakoztak hozzánk, de táblák figyelmeztettek mindenfelé, hogy vigyázni kell a simogatással mert csúnyán megharaphatnak, valamint csakúgy mint Indiában a majmok, elrgadhatják a kisebb táskákat.
Kanyargós hegyi ösvényen sétáltunk lefelé a hegyről, így a vízesést és a panorámát mindenféle szögből megcsodálhattuk. Ahogy közeledtünk az Ördögtorokhoz, úgy erősödött a vízesés robaja is, csak úgy dübörgött mindenfelé.
Mivel az Ördögtorokhoz közeledve egyre jobban elkezdett beteríteni minket a vízpára, így jobbnak láttuk felvenni az esőkabátunkat. de aztán rájöttünk, hogy az a pára még semmi sem volt ahhoz képest, mint ami az Ördögtoroknál várt ránk.
Az Ördögtorokhoz egy kis hídon lehetett közelebb jutni és a lezúduló víz keltette orkán erejű szél és "eső" teljesen beborított mindenkit, mintha egy trópusi vihar kellős közepén sétált volna az ember. Persze ott lehetett a legkirályabb képeket és videókat készíteni, ugyanakkor megpróbáltuk magunkon tartani az esőkabátot, nehogy letépje rólunk a szél, valamint én próbáltam nyitva tartani a szemem mivel a víz belemosta az összes sminkemet.
Miután sikeresen visszavergődtünk a hegyi ösvényre, levettük az esőkabátot és ellenőriztük, nem ázott-e szét semmi a hátizsákban. Szerencsére minden megúszta, így tovább sétáltunk a kilátóig.
A kilátó közvetlenül az Iguacu folyó partján van, ahol az egyik törésponton a víz lezuhan nemtudom hány tízmétert. Itt aztán tényleg nagyon hangosan zúg a víz, de a kilátás fantasztikus és több emeleten van kilátópont, így a tömeg jobban eloszlik, nem torlódnak egy pontra az emberek. Mi is tudtunk olyan képeket készíteni, ahol nem lógott bele senki a képbe.
A kilátó tetejére lift vitt fel minket, és itt már csendes volt a folyó, valamint itt ért véget a kirándulás is. Itt még lehetett gyönyörködni a csendes folyóban is, olyan nagy volt a kontraszt a pár méterre lezúduló zajos szörnyeteghez képest.
Ezt a vízesést szerintem mindenkinek látnia kell, egyszerűen gyönyörű, és amíg ott áll és nézi az ember közvetlen közelről a lezúduló vizet, elfogynak a szavak, nekem legalábbis kicsit megállt tér és idő, és csak a víz meg a dübörgés létezett.
Eredeileg a madárparkot is erre a napra tervezték a szervezők, de mivel sokan panaszkodtak, hogy lemerült a telefonjuk, vagy éppenséggel megtelt a memória, és különben is fáradtak, ezért a madárparkot két nappal későbbre rakták.
Másnap az Itaipu vízerőművet néztük meg, és elmentünk Paraguay-ba is.
Eredeileg a madárparkot is erre a napra tervezték a szervezők, de mivel sokan panaszkodtak, hogy lemerült a telefonjuk, vagy éppenséggel megtelt a memória, és különben is fáradtak, ezért a madárparkot két nappal későbbre rakták.
Másnap az Itaipu vízerőművet néztük meg, és elmentünk Paraguay-ba is.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
There are more words or expressions in Portuguese for water falls: depending on the volume of the falling water, the height of the fall or the geographical position we can talk about cascata, cachoeira, salto, catarata or queda de agua.
The Iguacu Falls are waterfalls of the Iguacu River on the border of Argentina and Brazil. They are the largest waterfalls system in the world. Numerous islands along the 2,7 km long edge divide the falls into many separate waterfalls varying between 60-82 metres.
Approximately half of the river`s flow falls into a long and narrow chasm called the Devil`s Throat. The Devil`s Throat is U-shaped 82 metres high, 150 metres wide and 700 metres long.
These are the official data of Iguacu and of course, based on this you are even not close to have any idea what to expect when you come face to face with the almighty Iguacu Falls.
We set the clock for 6am on the day of the trip, to have enough time for breakfast, shower and prepare our backpacks.
The bus was scheduled at 7.45am but arrived only at 8.15 so we were waiting in the lobby of the hotel.
The National Park was only a half an hour drive from the hotel and while we were going there Jefferson gave instruction to people who applied for rafting near the waterfall.
They were dropped first, then we carried on our route to the main entrance.
We had lovely weather on that day and just learnt later that we were actually very lucky with it because two days later we left the hotel in 5 degrees to see the Birdpark.
We arrived early, but still the queue was already long. I can imagine the crowd in peak season! Fortunately we didn`t have to wait for long and we were at the first viewing platform withing 20 min. Inside we had nice guests: coaties came to beg for some food and although they seemed to be very gentle, warnings were hanging everywhere: Be careful, the coati can bite you badly.
We were walking on a pathway all the way long towards the Devil`s Throat, stopping by different viewing platforms getting the chance to see the waterfall from different angles.
The view was just spectacular and amazing! It`s really difficult to find the correct words to describe it, it`s a must see thing!
As soon as we were getting closer to the next viewing platform near the Devil`s Throat, we decided to take our raincoat as the vapour and the wind became stronger. When we were walking on the walkway which was just near the Devil`s Throat I felt like being in the middle of a tropical storm: water everywhere because of the rain, and the wind was so strong that we had to pay attention to keep the raincoats on ourselves.
The walkways were also incredible: wood and steel paths hang directly over the water and you stand just meters from the moment when the water rushes over the edge.
Soon after we returned back to the pathway and checked if anything was soaked by water in the backpacks. We found everything fine so we carried on our way to the highest viewing point.
There we were just a few meters alongside of the falls. The noise and the view was so magnificent that as we were standing there time and space stopped existing: only us and the powerful water counted.
It was also the end of the route; we made our way to the exit and then back to the bus.
I truly believe that everybody should see this wonder. It`s hard to find the right words for it. You just have to see it. It was an experience I will never forget and I hope one day I will be able to return to see it again.
Soon after we returned back to the pathway and checked if anything was soaked by water in the backpacks. We found everything fine so we carried on our way to the highest viewing point.
There we were just a few meters alongside of the falls. The noise and the view was so magnificent that as we were standing there time and space stopped existing: only us and the powerful water counted.
It was also the end of the route; we made our way to the exit and then back to the bus.
I truly believe that everybody should see this wonder. It`s hard to find the right words for it. You just have to see it. It was an experience I will never forget and I hope one day I will be able to return to see it again.
a vízesés a repülőről / the waterfall from the airplane
mandarin fa / mandarin tree
coati
az első kilátópont / the first viewing platform
a vadvízi evezős csónak (jobbra lent) / the rafting boat at the right bottom corner
a csónak az egyik zuhatag lábánál / the boat is at the bottom of one of the falls
az Ördögtoroknál levő híd, egyelőre csak a távolból/
a viewing platform near the Devil`s Throat
és rajta a hídon.../ and on the platform...
a kilátóból a vízesés pereme, alulról / from the viewing point, the edge of the fall
itt még csendes a folyó.../ here the river is still calm...
